Nagy Magdolna: I. Rákóczi György és Borsod vármegye, 1644-1648 - Borsodi Levéltári Füzetek 36. (Miskolc, 1998)

Tokaj, 1644. szeptember 5. A fejedelem Szendró' veszélyeztetettsége miatt elrendeli a personalis insurrectiót. Eredeti. B.-A.-Z. M. Lt. IV 501/b. II. I. 28. sz. [Címzés feltehetőleg külön borítékon, ami hiányzik.] [Papír-felzetes kerek fejedelmi pecsét.] Georgius Rákóczi, Dei gratia Princeps Transsylvaniáé, Partium Regni Hungáriáé Dominus et Siculorum Comes Spectabiles magnifici etc. Az kassai elmúlt augusztusban celebráltatott gyűlésében mind belső, mind külső szabadságának szeretetitől viseltetvén, concludált vala arról is, hogy nemcsak bizonyos számú lovasokat állat táborunkban, hanem maga személye szerént is kész insurgálni, s Istennek, hazájának, s nekünk s magának is kész hasznossan szolgálni. Mivel azért mi Szendrőt megszállattuk, s víttattuk is, úgy halljuk, Császár ő Felségének bizonyos német és könnyű hadai indultak volna Szendró'nek segítségére. Kiknek akarván idején Isten kegyelmességéből resistálni, szükségesnek ítéltük, hogy kegyelmeteknek personalis insurrectiót promulgálnánk. Kegyelmeteknek azért hagyjuk és serio parancsoljuk, hogy ez parancsolatunkot vévén, mindjárást viritim insurgáljon és sem órát, sem napot nem várván, oda siessen mellénk, valahol személyünket értheti lenni, non obstante eo, hogy kegyelmeteknek bizonyos számú lovasi vadnak mellettünk, kiknek számokban is esett ugyan fogyatkozás, sőt némely vármegyék kegyelmetek közül elő sem állatta. Isten kegyelmeteket mellénk hozván, kinek-kinek lovassá ura mellé állhat. Kegyelmetek pedig az personalis insurrectióval s mellénk jövetellel ne késedelmezzék. Mert alioquin ha kegyelmetekre való vigyázásunkban kárt fog vallani, magoknak tulajdonítsák. [...] G. Rákóczi m. p.