Hőgye István: Kazinczy Ferenc és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén Vármegye Levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 30. (Sátoraljaújhely, 1990)

szemeiket magokra vonhassák. Micsoda zászlók ezek? Kérdé Ferdinánd, belépvén az Archívum előszobájába. Insurgált seregeinké, mondám. A kék, arannyal gazdag, a Fő-Hercegnek megtetszék, s én azt lehajtám felé, hogy kényekre láthassák. Az igen rövid látású Cumberland a címer eránt teve kérdést, de megelözé feleletem felét, midőn a Hazáéra ráismert. Helyére állítván ezt az egyik verest e­resztettem le hozzájok, azt jegyezvén meg, hogy az tüzet lá­tott, s egy lövéssel leve tiszteletes. Zeigen Sie den Schusz monda Cumberland. Beléütém ujamat a lyukba. Cumberland ugyan­ezt tevé s úgy vitte szinte szeme pillájáig. Ja, das ist ein Schusz. Bé menvén a nagyobb szobába, Ferdinánd Hercegünk tudni a­kará, mikor kezdődnek írásaink. 1558-ban mondám. Hát a ré­gebbiek hová levének? - Elmondani mi történt (tudniillik, hogy a Zápolya János felén álló Homonnay Ferenc a maga test­vérét Istvánt a csicsvai várba szorítá és mivel ez Ferdinánd­dal tartott, a várat, hol akkor Archívumunk is őriztetett, elégeté, s így az hamuvá lett), nem volt volna a maga helyén, ez helyett tehát azt mondottam, hogy a régibb időkben nem va­la Vármegye-házunk s írásaink majd a Vice-Ispánnál, majd a Nótáriusnál tartatának, s a tatárjárásban s egyéb háborgások­ban könnyen elveszhettek. A Fő-Herceg egy régi jegyzőkönyvet akara látni, s azt elébe tevém. Lehet ezt még most olvasni? Kérdé. - Óh igen. A mi szemeink gyakorolva az effélékben, ezt oly folyvást olvassák, mint a mostaniakat. Az asztalra kira­kánk egy-két füstös Armalist, igen jól tudván, hogy Cumberland nem igen tudja Rudolf Császár és Király mikor élt, s a leve­lek szennye vele azokat egyidejűeknek tekinti a kerek-asztal híres királyéival, s ravaszságunk jól elsült. A jelen-voltak úgy kívánák, hogy mutatánk elő valamely nevezetességeket, s én szállásomról az Archivárius dolgozó-szobájából, mely innen az utcára nyílik, előhozám az Autográphok csomóját. Szerencsém vagyon Királyi Fennségednek azt a nevezetes Le­velet előmutatni, mondám magyar nyelven, amely által nagyanyja, az általunk szeretett Theresia, jelentést teve, hogy atyja megholt, s a kormányt általvette. Az emlékeztetés a Fő Herce­get igen kedvesen zavarta meg. Altalvette azt kezemből, s vé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom