Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

TANÍTÓ- ÉS TANÍTÓNŐKÉPZÉS

juság erőteljes közvetlen segítségével használhatóvá tenni. BAZmLt. XXIV.501. TL-45/1948. 1949. április 28. Jegyzőkönyv a mennyiségtan szakfelügyelő látogatása alkalmából tartott értekezletről (Részletek) Tanulmányi felügyelő és szaktanár közösen megvitatják azokat a problémákat, melyek mindkettőjük gyakorlatában eddig egyformán előfordultak. Ezek közül nagyobb kérdések a következők voltak: 1./ Mi az oka annak, hogy a közvélemény a középiskolai mennyiségtant nehéznek tartja és az érettségizett emberek nagyrésze dehonesztálőnak tartja, hogy irodalomból vagy történelemből nem tud eleget, de nem tartja dehonesztálónak, ha a középiskolai mennyiségtanból semmit sem tud. Azt tartják, hogy még a középiskolai mennyiségtani tudáshoz különleges képesség kell. Megegyeznek mindketten abban, hogy ahhoz nem kell különleges képesség, mert minden normálisan fejlett gyermek rendelkezik annyi szellemi adottsággal, amennyi a középiskolai mennyiségtan tananyag elsajátításához szükséges. Csak ehhez szükséges az, hogy a mennyiségtani tanitás megalapozottsága már az általános iskolában történjen meg, mert a középiskola nem ad időt előröl kezdeni'a megalapozást. Szükséges feltétele az eredményes mennyiségtan tanításnak továbbá még a tanár és diák eleven szellemi, kapcsolata, azaz ne akarják egymást a való helyzet elé tévedésbe tartani. Ugy a szaktanár, mint a tanulók legyenek tisztába azzal, hogy mit tudnak a tanítványai, hol van pótlandó hiány és tudják mindketten azt, hogy mi a követelmény, mi az ami még szükséges. További igen fontos feltétele a munka eredményességének, hogy a valóságtól, a való élettől a gyermek problémáitól ne szakadjon el a matematika se, hanem egyenesen abból vegye a kiindulását. Ne önmagáért való tudományképpen legyen bemutatva és ismertetve a mennyiségtan, hanem ugy amiért voltaképpen létezik is az élet mennyiségi fogalmának tisztázására szolgáló eszközzé, melynek csak az a részfeladat jut osztályrészül, hogy az egésznek az ismereteihez hozzászólhasson . BAZmLt. XXVI.60. 645-1/1948-49. 230