Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

GIMNÁZIUMOK

egész iskolát rendelkezése alá vette, de a vagyonok tulajdonjoga és a tanárválasztási jog megmaradt a felekezetnek. Ha az állam a szükséglet felénél kevesebbel járult a fenntartáshoz, a tanintézet feletti összes igazgatási és rendelkezési jog az intézet hatóságát illette, a VKM csupán a felügyeleti jogot gyakorolta. Az állami segélyezés alapfeltétele az állami tanterv alkalmazása volt. A segélyből fizetett tanárokat az állam nevezte ki. Az 1883:XXX.tc. az országot 12 tankerületre osztotta. A törvény végrehajtásáról rendelkező 17.916/84. sz. VKM rendelet Miskolc középiskoláit kivette a kassai tankerületi főigazgató rendelkezése alól és a debreceni tankerületbe osztotta be, ahová 1918-ig tartoztak. A tankerületi főigazgató feladatait az 1884. évi 18. 25.sz., majd az 1892. évi 10.902.sz. rendelet szabályozta, amelyek értelmében kötelességei az egyes iskolafenntartókkal szemben a VKM irányítási és felügyeleti joga szerint változtak. A VKM közvetlen rendelkezése alatt álló, valamint a törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fenntartott középiskolákban teljes körű felügyeletet látott el, kötelezettségei állandóak és rendszeresek voltak, míg a felekezeti gimnáziumokat csupán meglátogattatni volt joga, aminek során ellátta az állami főfelügyeletet, évenkénti megbízás alapján. A miskolci kir. kat. algimnázium a főigazgatóság vezetése, a református és 1916 után a református leánygimnázium viszont csak főfelügyelete alatt állott. (Ezért találhatók a debreceni Tankerületi Főigazgatóság irataiban a miskolci kir. kat. gimnázium iratai jóval nagyobb számban, mint a református gimnáziumé.) A református tanfelügyelő, akinek rendelkezési vagy intézkedési joga nem volt, a meglátogatott intézet kül- és beléletére, elhelyezésére, épületére, helyiségeire, taneszközeire, gyűjteményeire, fölszB^ reltségére, az oktatás állapotára, a fegyelemre, az igazgatásra és az ügyvitelre tehetett észrevételeket, de e tárgykörökről köteles volt jelentést tenni. A középfokú leánynevelés első rendszeres iskolái az 1870-es években létrejött felsőbb leányiskolák voltak, amelyek szervezete többször átalakult, majd az 1887. évi 28.999.sz. és az 1B92. évi 13.030.sz. VKM rendelettel állandósult hat osztállyal, ahová a négy elemi osztályt végzett növendékek voltak felvehetők. Az iskolatípus célja tanulóinak olyan nevelést biztosítani, ami felkészít a családban és a társadalomban való helytállásra és általános műveltséget ad. A tanítás a felsőbb osztályokban szakrendszer szerint történt, de a rendelet megengedte a tantárgycsoportos oktatást is. Az iskolában a hittanítón kívül legalább nyolc tanerőnek kellett lenni,