Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

GIMNÁZIUMOK

után pedig a VKM vette át az iskolák feletti állami felügyeleti jogot - a tankerületek visszaállítása után a főigazgatókon keresztül. 1883-ban a törvényhozás rendezte a középiskolai oktatás ügyét, meghagyva az egyházi iskolákat, de érvényesítve az állam felügyeleti jogát. A középiskolákról és tanárainak képesítéséről szóló 1883:XXX.tc. kétféle középiskolatípust szervezett: a gimnáziumot és a reáliskolát, mindkettőt nyolc osztállyal. Mindkét iskolatípus feladatává tette, hogy magasabb általános műveltséget adjon és előkészítsen a felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra. A célt a gimnáziumban főleg az ó-klasszikai és a humanisztikus tárgyak, a reáliskolában pedig a modern nyelvek és a természettudományos tárgyak tanításával kellett elérni. A reáliskolai érettségivel rendelkezők számára az alőző időszakhoz képest annyi változást hozott a törvény, hogy a tudományegyetemek természettudományi karán, latin különbözeti vizsga letétele után pedig az orvosi és jogi karon, latin és görög különbözeti vizsgával pedig az egyetem bármely karán folytathatták tanulmányaikat. A törvény az államnak a különféle iskolafenntartókhoz való viszonyában három fokozatot állapított meg, amely meghatározta a VKM irányítási és felügyeleti jogának a mértékét is. Teljes körű irányítási és felügyeleti joga volt a minisztériumnak az állami és a királyi katolikus gimnáziumok fölött, mivel az előbbi fenntartása állami költségvetésből, utóbbi fenntartása pedig a királyi katolikus tanulmányi alapból történt. Ezek az iskolák kötelesek voltak az állami tantervet és rendtartást alkalmazni. A törvényhatóságok, községek, társulatok, magánosok, tanítórendek és az izraeliták is tarthattak fenn iskolákat, amelyek tantervét szintén a VKM állapította meg, de az igazgatókat és a tanárokat a fenntartó nevezte ki. Ezek az iskolák a VKM legfőbb felügyelete alá tartoztak. A felekezeti iskolákban a minisztérium csak az állami főfelügyeleti jogot gyakorolta, mert a felekezetek önálló felügyelettel rendelkeztek iskoláik felett. A VKM a főfelügyeletet az év közben kiküldött miniszteri megbízott és a vizsgákon a kormányképviselő útján gyakorolta, akinek viszont rendelkezési joga nem volt. A felekezeti iskolák tantervét, a tanítandó ismeretek mértékét és a tankönyveket a felekezeti főhatóság állapította meg és azt bejelentette a VKM-nek. A törvény lehetőséget adott a felekezeteknek államsegély igénybevételére. Nőtt, illetve csókkent az állam befolyása a segélyt igénybe vevő iskolákra annak függvényében, hogy mennyivel járult hozzá a tanintézet fenntartásához. Ha a szükségletek felénél többel járult a fenntartáshoz, a VKM az