Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

GIMNÁZIUMOK

biekben is meghatározó tanügyi szabályzata, az 1849-ben megjelent Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich Magyarországon 1850-ben rendeletileg lépett életbe. Ennek értelmében az addig hat osztályos gimnáziumot vagy négy osztályos algimnáziummá, vagy nyolc osztályos főgimnáziummá kellett átszervezni, ahol a tanulmányokat érettsági vizsga zárja. Az algimnázium a gyakorlati pályákra, a főgimnázium a főiskolai tanulmányokra készített elő. A rendelet előírta a tanítandó tárgyak körét: vallástan, latin, görög, német, az anyanyelv és ezek irodalma, menynyiségtan, természetrajz, történelem, lélektan, logika, szépírás, rajz, ének, testnevelés. A gimnáziumban legkevesebb 12 rendes tanárnak kellett lenni, ezen felül számították a készségtárgyak oktatóit. Az állam a nyilvánossági jogot megvonhatta, ha az iskola az előírt feltételeknek nem felelt meg. Az Entwurfnak a gimnáziumok szervezetére hozott alapvető intézkedései csaknem egy évszázadig maradtak érvényben. A szabályzat a gimnáziumok mellett létrehozta a három osztályos al- és a hat évfolyamos reáliskolákat, ahol 1875-ig nem érettségivel, hanem záróvizsgával fejeződtek be a tanulmányok. A reáliskola célja ebben az időszakban az általános műveltségen kívül egyrészt középfokú ipari szakképzettség adása, másrészt technikai tanintézetekben való továbbtanulásra való előkészítés. Ez az iskolatípus 1875 után gyökeresen átalakult: átszervezték nyolc osztályú tanintézetté, ahol érettségi vizsgát lehetett tenni, így az itt végzett növendékek műegyetemen, erdészeti, bányászati vagy gazdasági akadémián tanulhattak tovább. 1855-től minden középiskolában kötelező lett a német tanítási nyelv, amely bevezetésének elmulasztása maga után vonta az iskola nyilvánossági jogának az elvesztését. A protestánsok az 1790:26tc.-ben biztosított tanügyi önkormányzati jogukat az abszolutizmus idején nem tudták érvényesíteni, mert az Entwurf semmiféle előjogot nem ismert el. Az abszolutizmus idején a katonai kerületek iskoláinak főhatósága a kerületi tanhatóság, amelynek elnöke a miniszteri biztos, tagjai az iskolafelügyelők, akiknek hatásköre a pedagógiai irányításra és a mindenoldalú állami ellenőrzésre terjedt ki, de érintetlenül hagyta az iskola fenntartójának jogát intézménye vezetésére. A miskolci középiskolák az 1850. augusztus 26-tól 1853. júliusáig működött Pest kerületi tanhatósághoz tartoztak. A tanhatóság a helytartósági osztálynak adta át jogkörét, majd 1861-től a Helytartótanács, a kiegyezés