Tóth Péter - Barsi János: Borsod vármegye statutumai 1578-1785 - Borsodi Levéltári Füzetek 23. (Miskolc, 1989)

nyeit vesszük szemügyre. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár a Levéltári Füzetek sorozatában /14.sz./ jelentette meg 1981-ben a Borsod-AbaújZemplén megyére vonatkozó törvényhelyek mutatóját /1000-1949/. Ugyanekkor látott napvilágot az 1573-1755 közötti miskolci statútumok kiadása /Levéltári Füzetek 13.sz./. Ezt követi a jelenlegi gyűjtemény, amely az 1578-1785 közötti Borsod vármegyei statutumalkotás emlékeit tartalmazza. A statútum voltaképpen az országos törvények és a szokásjog hézagait kitöltő helyi jellegű jogi szabályozás /helyi rendelet/, amelynek megalkotása önkormányzattal bíró területek és testületek joga. A kiadványok időhatára kétségtelenül némi magyarázatra szorul. Mindenekelőtt aligha kell azt hangsúlyozni, hogy egyik gyűjtés sem befejezett. A kezdő időpontot a városi ill. a megyei jegyzőkönyvekben fellelt legkorábbi statútum dátuma jelenti. Az 1755-ös év Miskolc esetében a Grassalkovics-szerződés dátuma, amikor a több mint fél évszázaddal korábbi megváltást követően ismét magánföldesúri függésbe került a város. A további kutatás feladata, hogy az az 1755-1848 közötti miskolci helyhatósági jogalkotás emlékeit felkutassa és közzétegye. Borsod jogalkotásának felső időhatára 1785. Ez közigazgatási cezúra; a II. József-kori abszolutizmus az ezt követő fél évtizedben alapvetően új helyzetet teremtett a jogalkotás és jogalkalmazás vonatkozásában is. Kétségtelen, hogy a további kutatás nem kerülheti meg az 1848-ig terjedő időszak dokumentumainak összegyűjtését sem. A felső időhatárok megválasztását azonban nem csak ilyen történeti indokok motiválták, hanem gyakorlati meggondolások is: az ezt követő időszakban oly nagy mértékben megnövekedett - az előző évszázadokhoz képest - az írásos anyag mennyisége, hogy annak tüzetes átnézése a kiadás időpontját rendkívüli mértékben elhalasztotta volna. Kétségtelen viszont, hogy míg a XVIII. század végéig a forrásanyag jórészt latin nyelvű, addig a XIX. század első felében jelentős részben már magyar, így az igen kisszámú latin nyelven értő szakembergárdát kevésbé kell ezzel is megterhelni.