Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

dig is mig e részben más alkalmas módról fognak gondoskodni abban állapodtak meg, hogy mindezen végzésüket, mind pedig a Deputatio által bemutatandó és megállapítandó felirást... a Nemes Vármegyékkel közölni fogják... Minthogy Kossuth Lajos Családja, Kossuth Lajosnak elfogattatása által egyetlen egy gyámolától fosztatott meg, azt is elhatározták, hogy aláirás nyittassák meg és az aláirási iv a Jegyzői hivatalnál tétessék le, mely által a köz részvét uttyán nem ugyan a fájdalom, hanem a veszteség némileg pótoltassák, és elrendelték, hogy a begyülendő pénzeket a Karok és Rendes pénz tárnoka Lisznyay Gedeon Ur vegye számba, melynek következésében Táblabíró Dertsényi Pál Ur az elő adó Jegyzőnek a Gyűlés szine előtt 100 pengő forintokat adván által. ... Azt is kijelentették a Karok és Rendek, hogy miután Kossuth Lajost számos Vármegyék Levelezőjüknek bízták meg, s Kossuth Lajos Ügyvédnek Irományait az elfogattatásra kiküldött Királyi Ügyész még pedig anélkül, hogy azokról törvényes bizonyság által rendes laistromot készíttetett volna - foglalván el, az elfoglalóban azon Irományokra nézve, mellyek ne talán külömbféle privátusok jogalkat is érdekelhetik, de magokra Kossuth Lajos Irományaira nézve is, a Törvényes Biztosságot elmellőzve láttyák, mellyet annyival szükségeseknek tartanak, mivel a kérdéses Irományok hihetőleg azért foglaltattak el, hogy a Királyi Ügyek Igazgatója ellene próbáit azokból meríthesse." IV. A. 1001/h. Loc.323. No.848. I78. 1837. május 23. Pest Pest vármegye a közgyűlési határozatát - Kossuth Lajos ügyében a királyhoz intézett kérést - megküldte Zemplén vármegyének. A felségfolyamodvány lényegesebb részei a következők: "Csak alig múlának el néhány holnapok miolta első alázatos felírásunkat Császári Királyi Felséged eleibe terjeszténk, hogy a Polgári rendes Törvényhatóságok elkerülésével katonai hatalomnak alkalmazását polgári személyek elfogatására sem törvényeinkkel, sem átallyán fogva az állandó katonaság tartásának czéllyával meg egyeztetni nem tudjuk, tsak alig mondhat tyúk elmúltnak azon tapasztalást, hogy eme már magában legalább rendkívüli első lépéssel több hasonlók köttettek öszve,