Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Petercsák Tivadar: Állattartási adatok a paraszti közbirtokosságok levéltári dokumentumaiban
visnyón 1932-ben csak 6 pengő a számos jószág után fizetendő díj. Noszvajon állatfajtánként külön szabták meg a legelőbért: pl. 1928- ban egy ló vagy szarvasmarha után 8 pengő, egy számos sertés után 2 pengő, egy kecske után 5 pengő. 1931-ben libánként 10 fillért fizettek. Az infláció következtében Bélapátfalván 1945-ben már 1500 pengő a legelőbér ára. Noszvajon 1946-ban terményben határozták meg a díjat, tehenenként 10 kg árpát, kecskék után 6 kg-ot kellett beadni. Mezőtárkányban 1947-ben már nem csak legeltetési díjat (120 ft), de legelő fenntartási díjat (60 ft) is fizettek. Noszvajon ugyanakkor a legelőbér (tehenek után 16 ft, kecske után 8 ft) mellett kihajtási díjat (tehenenként 4 ft, kecskénként 2 ft) is szedtek a gazdáktól.18 A nógrádi Endrefalván 1931-ben minden szarvasmarha után 1 pengőt, az öreg szám sertés után 50 fillért, a Hegyközben az 1940-es évek végén 5-38 forintot fizettek számos állatonként. Itt az így befolyt összegből fedezték az adminisztrációs kiadásokat, fizették a tiszteletdíjakat, a pásztorház adóját és a bika abraktakarmányának a vásárlására fordították. A zsellérek a Hegyközben rendszerint egy tehenet legeltethettek, amiért 1917-ben Felsőregmecen 16 korona legelőbért fizettek.19 A második világháború után az egyes gazdák már csak a legeltetésre jogosító legeltetési bárca birtokában hajthattak jószágot a legelőre, amit a társulat vezetősége adott ki. Átányban a kihajtás előtt 14 nappal kellett kiváltani a legelöbárcát a pénztámoknál.20 A megyei alispánok 1942-ben a közlegelőre kihajtandó állatok biztosítását rendelték el. Ennek szükségességét mélyen átérezték a noszvajiak, hiszen itt hihetetlenül rossz, szakadékos és vízmosásos a legelő, s így ritka az az év, amikor valakinek a jószága el ne pusztulna. Ezért elhatározták, hogy amikor az állatok legelőre való összeírása történik, minden szarvasmarha után annak tulajdonosa köteles évente 1-1 pengőt befizetni, és az így befolyt összeget postatakarékpénztárban helyezik el. Baleset alkalmával a kényszervágott állatot közfogyasztásra mérik ki, s ennek során minden állattartó gazda kötelezendő a hús elvitelére a megállapított ár mellett. A hús értékesítéséből befolyt bevétel a takarékösszegből egészítendő ki a társulat választmánya által megállapított összegben, s így a károsult gazda az 18 HML V-210/a/15.; HML V-276/b/l.; HML V-263/1.; HML V-258/2.; HML IX- 216/1., 217/1. « NML IX. 265.; BLSV/1. 20 HML V-206/11.169. 236
