Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kapusi Krisztián: Miskolci városrajzolatok 1867-1871

vők, hanem egy rakás rakoncátlan suhanc ott pöfékel, s kapkodja fel az égőn eldobott szivarvégeket. Az őr, mely mint egy tuskó, ott áll vagy konverzál, oda sem hederít az éktelen zsibajnak. Felhívjuk a rendőrség figyelmét erre s a kiirtására, mert az uszályos ruhák viselésével a legnagyobb szerencsétlenség történhetik".38 Konfliktusok fakadtak a szóban forgó polgári allűrből, akkoriban még a tűzvész réme, nem az egészség oltalma volt a dohányzásellenesség fő mottója. Az 1868 februárjában életbe léptetett tűzrendőri szabályok kimondták például, hogy a „padlásokra lámpással nem védett égő gyertyával, pipával vagy szivarral menni sem éjjel, sem nappal senkinek meg nem engedtetik".39

A színházzal szemközti Lúci kocsma törzsvendégei nem csupán dohányfüsttel bosszantották a konszolidált polgárokat. Sokat idézett Pfliegler Ferencünk plasztikus áttekintést közölt e belvárosi bűntanya korban aktuális közelmúltjáról: állandó látogatói az „utca csavargó munkásai voltak, férfiak és nők vegyesen, továbbá a pecegödör tisztító cigányok, ezek fogyasztották a gulyást, vagy a tököt. Hátul, az épület és a Szinva közötti téren, ház magasságban állt a trágya és a szemét, amelynek tetején tanyáztak nyárban a fent említett alakok. (...) Mint a méhköpűben az anyaméh képviseli a rendelkező hatalmat, úgy hatalmaskodott a fent említett népség felett a hírhedt, egykor szépnek mondott, erős termetű „Cigány Rózsi"(...). Ha a vita esetleg a dulakodásig fajult, Cigány Rózsinak markos, hatalmas ökle szórta a nyakleveseket és rendet teremtett a portán".40 A Lúci kocsma „nem éppen díszes" helyisége rászolgált tehát a pusztulásra, a város viszont nem léphetett, mivel a diósgyőri koronauradalom birtokolta a kérdéses létesítményt. „Régóta botránykő városunkban azon rozzant épület, mely Piac (a mai Széchenyi, azaz a fő-) utcánk legdíszesebb közepén, a Nemzeti Színházzal szemközt s a népes Boldogasszony (későbbi Deák, napjainkban Déryné - K. K.) utcára nézőleg a legcsi- nosabb épületek közt kirívólag tűnt fel ódon fedele, az utcára kieresz38 Borsod, 1869. december 30.

39 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/a. 65/1868. A dohányzás terjedését persze nehéz volt gátolni, hiszen kereskedelmi érdekek fűződtek az élvezeti cikk népszerűsítéséhez. Lang Károly (az első miskolci férfidivat árus) dohány és szivarkülönlegességek raktározásának engedélyeztetéséhez kérte a közgyűlés segítségét, s 1871 márciusában a folyamodványát pártoló lépéseket kezdeményezett a pénzügyminisztériumnál.

« PFLIEGLER Ferenc 1996. 45.

223