Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kapusi Krisztián: Miskolci városrajzolatok 1867-1871

tik meg".7 Bestiaként garázdálkodó kóbor kutyák fenyegették a közrendet, féken tartásukra köteles volt a pásztor ún. csaptatókat készíteni és alkalmazni.8 Fenevadaknak és romantikus pásztorórák alatt eltekergett jószágoknak egyre kevésbé volt helyük az Avason, mert a domb északi lejtője éppen a dualizmus elején vált a forradalom és a szabadságharc kultikus zarándokhelyévé.

Palóczy László tiszteletére 1869. augusztus másodikán állított a vármegye emlékművet, az avasi templom oldalában. Obeliszkként, piramisként emlegették az alkotást, melynek tömbjét Wasserburger Antal udvari kőfaragó bécsi műhelyében formázták szürkegránitból. Vay Miklós mindenféle díjazást visszautasítva, a saját költségén véste kararai márvány domborműre Palóczy vonásait. Nagylelkűségét követve, az ózdi vasmű ingyen szállította az emlékművet övező rácsozatot.9 Ugyanazon év elején, 1869. január 18-án hunyt el Szemere Bertalan. Az államférfi földi maradványait 1871. május elsején hazahozták Budáról és Palóczy emlékművétől néhány méterre, az avasi templom északi oldalában hántolták el.

Az épület maga, az avasi református templom évszázadok óta tájékozódási pontja volt az utazónak, helybélinek egyaránt. Különálló harangtomyára óra került, eztán nemcsak irányt mutatott az egyház, hanem a modem élettel felgyorsult idő követésében is segített az Avasra tekintőnek. Illetve, nem minden esetben... Történt 1867 elején, hogy a város Egressy Dániel lakatosmestert a templomi órák felügyelőjéül fogadta. A szakember nem pusztán javította a szerkezeteket, hanem például a mindszenti templom toronyóráját ő maga készítette.10 Szegény Egressy egy éven belül meghalt, utódja pedig nem állt a helyzet magaslatán. A helybéli hetilap szerkesztősége 1869 őszén közölte, hogy több „oldalról vettük azon panaszt, miszerint városunk7 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/a. 68/1868.

8 Nem miskolci sajátosságról volt szó, például Székesfehérvárra is veszélyt jelentettek az elvadult ebek. Fehérváron már 1820-ban intézkedett a tanács, hogy „az utcán az embereket megtámadó kutyákat - különösen a mészárosokét, amelyek a vágóhídon és környékén (még a belvárosban is) a járást bizonytalanná tették - a kapitány lövesse agyon", Id. KALLAY István 1989. 55. Utóbb szót kerítünk arra, hogy Miskolc központjában és ugyancsak a mészárosok tevékenységével összefüggésben, még a dualizmus elején is probléma volt a kutyákkal.

9 Borsod, 1869. július 29. Szerencsére, napjainkban is sértetlenül áll az emlékmű, a tömb jobb alsó sarkában - aranyozott betűkkel - még Wasserburger cégjelzése is olvasható. A vasrács azonban mára elkerült a rendeltetési helyéről.

i» B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/b. 5/1867.

215