Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kapusi Krisztián: Miskolci városrajzolatok 1867-1871

ban a toronyórák nem rendesen, hanem a szél vagy saját kedvük sze­rint járnak,11 miért számos utasok, kik a vasútra szándékoznak men­ni, azáltal, hogy a társaskocsitól elkésnek, s külön, méregdrága foga­tot kell fogadniuk, vagy a vasútról teljesen lemaradnak, tetemes kárt szenvednek. Ha már a város pénztára fizeti az órakormányzót, mint magát a megboldogult, azonban e nevet a mostani mellett méltán kiérdemelt Egressy nevezé, - akkor méltán megkövetelheti, hogy azok rendes járásáról is gondoskodva legyen".12 A polgárok ügyeltek az Avasra, másfelől onnan, a harangtoronyból is éber szempárok fi­gyelték a belvárost. Elsősorban a tűz elleni védekezés részeként posz- toltak a toronyőrök, akik szolgálatukat Miskolc „közcselédjeiként", tehát városi alkalmazottakként teljesítették. Az avasi templom alatt, a reformátusok ősi gimnáziuma (manap­ság a Herman Ottó Múzeum épülete, Papszer utca) mellett fahíd ve­zetett át a Szinva patakon. Korszakunkban nem volt éppen életbizto­sítás rálépni. Mihalovics Sándor rendőrkapitány 1867 júliusában je­lentette a közgyűlésnek, hogy „a református főgimnázium tőszom­szédságában, a Szinva folyón gyalog átjárásra épült fahíd (...) geren- dázatja, karfái s részben padlói is korhadtak s elavultak".13 A híd alatt, a patak partja is éppen elég bosszúságot okozott a rendőrkapi­tánynak és a kényes orrú polgároknak. Miskolc szégyene volt a Szinva és a Pece14 mentén tornyosuló szemét - illetve trágyadombok „topográfiája". Nem tétlenkedett a város vezetése, 1869. február 18-án oda utasította a rendőrséget, hogy a „Szinva bal oldalán felhalmozott 11 Megjegyzendő, hogy a korabeli mechanikus szerkezetek működtetése nem volt gyerekjáték. A harangozó minden nap felhúzta az órát mozgásban tartó kb. 30 ki­logrammos súlyt. A pontos járást megzavarhatta egy-egy erősebb széllökés, vagy ha például egy testesebb varjú a mutatóra telepedett, egyszerűen megállt az óra. 12 Borsod, 1869. október 14. >3 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/b. 63/1867. 14 Mára eltűnt a szemek elől, lefedték, elfeledték Miskolcon a Pece patakot. Hajdanán pedig két belvárosi ága keresztezte a Fazekas és a Palóczy utcát. Közülük az egyik folyását a Patak utcán vitte tovább medre, majd a mai Antall József tér peremén ha­ladt északra, utóbb a Berzeviczy Gergelyről nevezett szakközépiskolánál (a korabe­li közkórház telkénél) kanyarodott keletre. A Déryné utcán híd vezetett felette. A Pece másik ága alig száz méterrel lentebb folyt át a Fazekas és a Palóczy utcán, a Deák tér helyén keletre, majd a minorita templom előtt délre fordult és a zsinagóga melletti - már említett - Déryné utcai hídnál találkozott az előbb tárgyalt ággal. Az egyesült Pece aztán a mai Hősök terén és a Régiposta utcán haladt keleti irányba; a Búza térnél délre fordult és napjaink bevásárlóközpontjának helyén, a hajdani zsi­dó fürdőnél torkollott a Szinvába. 216

Next

/
Oldalképek
Tartalom