Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kapusi Krisztián: Miskolci városrajzolatok 1867-1871

södés kezdőpontjának tekinthető - kiegyezés körüli évek vonatkozásában, hiszen a későbbi vívmányok a kiindulás általános viszonyaihoz képest még inkább felértékelődhettek volna. Érdemesnek tűnt mindezért korabeli sajtótermékek, közigazgatási iratok, naplók és memoárok tükrén keresztül pillantást vetni a régi Miskolc huszonnegyedik órájának város- és utcaképére, a hétköznapok rutinjára, mentális rendjére.

Pfliegler Ferenc az 1850-es évekre visszaemlékezőn írta Miskolc centrális dombjáról, hogy az „Avas kopott, kopár kecskelegelő volt, ahová fákat csak jóval később ültettek".5 Korszakunkban került terítékre a terület rendezése; a napi igények és a városatyák elképzelései között viszont akadt némi disszonancia. Megtiltotta az avasi legeltetést az éppen hatályosított gazdászati szabályrendelet, egyes polgárok sérelmezték mindezt, és 1868 májusában kérték a domboldal korábban szokásos használatának visszaállítását. Engedett a képviselő- testület, 1868. május 25-i közgyűlésén átmenetileg jóváhagyta „a bárányoknak külön fogadandó pásztor őrizete alatt az Avas oldalon a zsidó temetőig, a pásztori béren felül egy darab bárányért 10 krajcár fizetés melletti legeltetését".6

Beköszöntött a szabályrendeletek kora a dualizmus kezdetével: a társadalmi-gazdasági folyamatok összes szegmensét próbálta jogszerű keretekbe ágyazni a születő polgári önkormányzat és magasabb szinten, a korszerűsödő állam. Az íróasztalok produktumai sokszor a szemétkosárban landoltak, miután gyengének bizonyultak az archaikus viszonyok és a tradicionális mentalitás megváltoztatásához. Miskolc vezetése több ízben kénytelen volt belátni, hogy a legjobb szándék is balul üthet ki kellő empátia és türelem nélkül. Megtette persze, amit lehetett: az új hegyrendőri szabályzattal legalább alaposan meg- regulázta az Avasra alkalmazott pásztort. Bizonyára múltbéli negatív példák ismétlődése ellen deklarálta, hogy a „pásztornak családját, nejét, vagy gazdasszonyát az őrzésben magával tartani nem engedtefejében. Roppant keveset tudunk így ma még mindarról, amit a történelmi léptékű változások részesei egyáltalán észrevették mindeme folyamatokból (a percepcióról), valamint arról, hogy az utókor által forradalmi változásként számon tartott történéseket miként tudatosították a szóban forgó fejlemények részesei (magáról a mentalitásról). Alapos vizsgálatot kíván tehát, hogy milyen tapasztalatok kísérték, miféle élmények formálták a „nagy átalakulás" objektív folyamatát", Id. GYANI Gábor 2003. 358.

5 PFLIEGLER J. Ferenc 1996. 38.

6 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1601/ a, b. 112/1868.

214