Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Tarczai Béla: Egy elfelejtett gyár a Hámori-völgyben. A Zartl család hajlított bútorgyára
ba. Ezt azzal érte el, hogy a megszokottnál szolidabb formákkal jelent meg és kitűnő minőségben állította elő az egyéb cikkeket. A gyár az 1888. évi brüsszeli világkiállításon aranyérmet, a millenniumi kiállításon perdig elismerő oklevelet nyert. A gyár 1914. április 7-én és 8-án porig égett. Megsemmisült az iroda is az összes iratokkal. A katasztrófáról a miskolci újságok drámai tudósításokban számoltak be.8 Mindennél hitelesebb Zartl László levele húgához, Tagányi Árpádnéhoz. Eszerint a tűz 7-én délután a szárítókamrában keletkezett. Ezt a munkások gyorsan eloltották, vagy legalábbis azt hitték, hogy az oltás sikerrel járt. Éjféltájban a tűz ismét fellobbant és a szárítóban elhelyezett kb. 10 köbméter parketta hihetetlen gyorsasággal kezdett el lángolni. A kamrában keletkezett hő a vasajtókat kirobbanttota és ezután a lángok pillanatok alatt átterjedtek a többi épületre is. A telepet őrző munkások telefonálni sem tudtak, mert az iroda is égett. A felriaszttot községi jegyző a községházáról tudta értesíteni a miskolci, a vasgyári és a diósgyőri tűzoltókat. Ok meg is jelentek, de oltásról már szó sem lehetett, mivel a nagy hőség miatt az épületeket nem tudták megközelíteni. így az egyébként is gyengén felszerelt tűzoltók a lakosság segítségével csak a környező házak megvédésére tudtak szorítkozni.9 A tűz továbbterjedését sikerült is megakadályozni, de a sajtóban „nagy, modem ipartelep"- nek nevezett gyár teljesen leégett. Zartl László említett leveléből tudjuk, hogy ugyanakkor a felesége és négy kiskorú gyermeke közül három betegen feküdt, a 90 éves gyáralapító pedig nem volt hajlandó a gyár közelében lévő lakást elhagyni, s közben ápolóival különféle utasításokat küldözgetett a fiának. Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között a gazda mit élhetett át. A tűzeset kapcsán derült ki, hogy a gyárra egy 1878-ban megkötött biztosítás volt érvényben, de az időközben bekövetkezett érték- növekedést nem jelentették be. Ennek következtében a biztosító a 200 ezer (békebeli) koronát meghaladó kárnak csak töredékét téríthette meg. A tűz keletkezésének okát megállapítani nem lehetett. Tény viszonyt, hogy az első tüzet nem oltották el teljesen, s így a lappangó parázs később ismét lángra lobbant. A gyár ezután másnap délig égett. 8 Miskolci estilap és a Reggel 1914. április 8. 9 Az Estilap híradása szerint házak is leégtek. 210
