Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Tarczai Béla: Egy elfelejtett gyár a Hámori-völgyben. A Zartl család hajlított bútorgyára

A család a gyár újjáépítésére természetesen nem gondolhatott. László ezután bátyja tésztagyárában tevékenykedett. 1916. január 14- én a gyáralapító Zartl István hoszsú betegség után, 93 éves korában elhunyt. A hámori temetőben helyezték örök nyugalomra. Ezután ifjabb István és László Budapestre költözött. László itt 1924-ben halt meg. A hagyatéki jegyzőkönyv szerint a hámori ingetlanok és a budapesti ingóságok együttes értéke 151.058.000 (inflációs) Koronát tett ki. Ezt az özvegy és négy kiskorú gyermeke örökölte. A gyártörténet ezzel még nem zárult le. Valószínű, hogy Zartl László halálának bejelentése kapcsán állapíthatta meg a Cégbíróság, hogy a bútorgyár ügye a cégjegyzékben rendezetlen. Ezért felhívta az özvegyet, hogy az új társtulajdonosi viszonyt jegyeztesse be. Az özvegy ekkor jelentette be a gyár leégését és kérte a cég törlését. A Cégbíróság erre a rendőrség útján nyomozást rendelt el annak megállapítására, hogy a gyár működik-e. A rendőrség és a Városbíróság jelentése alapján a Cégbíróság 1928. szeptember 13-án az alsóhámori cég törlését elrendelte. Ezzel az első magyar hajlított bútorgyár formailag is megszűnt, 53 évi működés után.

Az alsóhámori bútorgyár létezésére és tragikus végére a gyáralapító Budapesten élt dédvmokája - Zartl Ilona ágán - hívta fel a figyelmemet. Vele a közös hadifogoly-sors hozott össze. Ő elsősorban a családfát szerette volne felállítani, de közben a gyár történetét is kutatta volna. Halála ebben megakadályozta. Halála előtt nekem átadta az addig összegyűjtött dokumentumokat és személyes információkat kérve, hogy megkezdett munkáját fejezzem be. Természetesen csak a gyártörténet felvázolására vállalkozhattam, s ennek a lehetőségek határain belül eleget is tettem. Mivel a gyár iratai a tűzben megsemmisültek, a cégbírósági iratok is hiányosak, és a család ma élő leszármazottai kevés ismerettel rendelkeznek, a gyártörténetet csak fő vonalaiban tudtam felrajzolni. Úgy gondolom, munkám mégsem volt hiábavaló, mert - ha többet nem - talán sikerült fényt deríteni egy hajdani, az iparosodás korában buktatókkal és újrakezdésekkel küszködő iparos család és gyár létezésére, bővítve ezzel a nagymiskolci ipartörténetre vonatkozó ismereteinket.

211