Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Kubinyi András: Okleveles adatok a késő középkor mindennapi életéről

Nagylucsei Dóci és a Vizesi család közös földjén kiásatott egy Szent Miklós imagot, amelyet saját földjén állíttatott újra fel.40 Szent Miklós többek közt a kereskedők és a vízi közlekedés védőszentje volt, így a szobor eredetileg egy átkelőhely közelében, út mellett állhatott. Ugyanakkor az orthodox egyház által nagyon tisztelt szent lévén érthető, hogy az oda tartozó Jaksicok miért vitették át saját birtokukra. Ennek alapján feltételezem, hogy imago alatt keresztény ábrázolást, statua alatt pedig pogány bálványt értettek. Mindez azt mutatja, hogy a középkori vidéki útjainkon épp úgy álltak az itt most nem említett feszületek és szentek szobrai, mint sok helyen manapság.

A mezőgazdasági művelés alá eső területekkel kapcsolatban csak érdekességként említek egy esetet. 1436-ban a Sóvári Sós család egyik Zemplén megyei jobbágya házára rátörtek a Szerdahelyi család tagjai, és miután a jobbágyot megkínozták, elvettek tőle egy arany és ezüstpénzekkel teli fazekat, amelyet az földesura földjén talált.41 Úgy látszik, akkor is kerültek elő kincsleletek.

Érdemes lenne összegyűjteni azt a számtalan adatot, amelyek a középkor árvizeiről maradtak fenn. Ezek helyének és idejének vizsgálata esetleg a még a mai árvízvédelem számára is hasznosak lehetnek, a gyakran elárasztott, vízzel borított területek és a köztük levő szigetszerű emelkedések pedig településtörténeti következtetéseket is lehetővé tesznek. Néhány példa. Abaúj megyében 1421-ben nem lehetett elvégezni malmok vizsgálatát az árvíz miatt.42 Az Ung megyei Németi lakosai ezért nem mehettek Ungvárra misére.43 Még két árvíz adat. 1508 júliusában a pozsonyi káptalan két kanonokját küldte egy ügyben Budára. Úti számadásuk más szempontból is igen tanulságos, hiszen megadták, hogy hol ettek, hol szálltak meg, és mit fizettek. Ezzel pontos képet kapunk a Pozsony - Buda közti útról. Hazafelé menve Gutáról a kocsis a csallóközi Vásárút faluba - ami különben a káptalané volt - már a legnagyobb vízben (in maxima aqua) szállította őket. Vásárúton nyolc napig kellett tartózkodniuk, mert az árvíz miatt sehová sem mehettek. Érdekes módon a következőt jegyzik meg: „Nehogy szegény jobbágyainkat túlzottan sújtsuk kiadásainkkal, bor4° Dl. 29962.

41 Dl. 57647.

42 BORSA Iván - C. TÓTH Norbert: Zsigmondkori Oklevéltár VIII. k. (1421). Bp. 2003. 1038. sz. Gyakori, hogy határjárást, vagy birtokba iktatás sem lehetett árvíz miatt foganatosítani.

43 BORSA - C. TÓTH i.m. IX. k. (1422). Bp. 2004. 210.

20