Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Ujváry Zoltán: Két történeti monda irodalmi feldolgozása

nyolczan jőnek, hátúi két fiatal ember, a két Pókai testvér, karöltve, oly szeretettel csüngve egymáson.

A vérpad közelébe érnek, s kezdődik a lefejezés borzasztó jelenete.

Kabós Farkas vérpadra lépik, a bakó sújt, a fő elbukik.

Utána Bogáti Gáspár, Barcsai Miklós, Csanádi János, Ősi Miklós, Csányi Miklós jő, mind nyugodtan lép elő.

Csak a két Pókai van még. Azonban himök rohan, a vérfagylaló foglalkozás egy perezre megáll. A népek sorain egy gyászba öltözött úrhölgy rohan a vérpad felé, kezében kegyelmi irat; arcza halvány, szemeiben egy jéggé fagyott köny; tekintete a vérpadon keres. De a kiket ott keresett, a vérpad előtt álltak.

Az anya és két fiú meglátta egymást. Pókainé a látványra összerogyott. Barátai s' rokonai az iratot átvették, átadák a két fiúnak. Kegyelem volt az, melyben egyiknek a fejdelem megkegyelmez, s a választást az anyára bizta. Az anyai szív a mint meglátta őket, nem tudott választani, kétségbeesett.

A két testvér megértette. Megcsokolák egymást, s mind a kettő vérpadra rohant.

Azt mondják a kisebb fiú kedvesebb az anyának - szólt a nagyobb János - s intett barátinak, hogy testvérét vigyék anyjához. Nyugodtan várta be a bakó bárdját. Feje neki is elbukott, Péter életben maradott.

S a testvéri szeretetnek örök emléket hagyának fen."

Ezt Tóth Béla A magyar anekdotakincsben (Bp. é.n. I. 237) a következőképpen tömörítette:

„A levert Békés Gáspár ama pártosai között, kiket Báthori 1575- ben halálra ítélt, volt a két fiatal Pókai is, János és Péter.

De nem mind a ketten vesztek el a pallos alatt. Anyjok könynyel és rimánkodással ki tudta vívni, hogy Báthori kegyelmet adjon - az egyiknek. Az anyának tehát választani kellett két fia között, akiket egyenlően szeretett. Az anya nem bírt választani, mert nem viselhette el azt a gondolatot, hogy egyik fiát a bakó kezébe adja. Összehívta tehát atyajafiait és barátait, hogy döntsék el ők, melyik fiú maradjon élve. A tanács úgy döntött, hogy az elsőszülött, János lépjen vérpadra; Pétert, a kisebbiket pedig anyja karja közé vezették."

204