Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Ujváry Zoltán: Két történeti monda irodalmi feldolgozása

Kerellő-Szentpál. In: Vasárnapi Újság, 1887. 126.

Eszerint az édesanya rokonokra, barátokra bízta, döntsenek arról, hogy melyik fiú maradjon életben. A fül és orr levágásának motívuma nem szerepel. A költői feldolgozás az alapanyagot megtartotta. A többlet a lélekrajz. Az édesanya szenvedésének finom ábrázolása. A költemény 1851-ben keletkezett. A szabadságharc bukása után halálra ítélt sok hazafi édesanyjának a gyászát is sejteti a költő Pókainé fájdalmában.

A monda egyik motívuma szerint Bethlen Farkas és Budai Ferenc közlésében Báthori kegyelmet ad az egyik Pókainak. A testvéreket már a hóhér szólítja, amikor a kegyelmi levéllel Pókainé megérkezik. Ez a mondái motívum a kegyelem sajátos példája. Csak az egyik halálra ítélt kap kegyelemet a kivégzés előtti pillanatokban. (A kegyelemadás a későn érkezett kegyelem ellenpéldája.)

A második motívum a fül- és az orrlevágás. A megszégyenítő büntetések körébe tartozott Szt. László király korától kezdve. Szt. László 1093-ban Szt. Mártonban hozott törvényei között szerepel az orr levágás. Ezt a büntetést a kisebb tolvajlást elkövetőkre szabták ki. Ha az eltulajdonítás értéke nem volt több, mint egy baromfi ára, akkor a bűnöst „csak" vakítással, nyelvkitépéssel, kézlevágással vagy orrlevágással büntették.

Gyidai költészetével foglalkozók nem fordítottak figyelmet ennek a balladának lélektani vonatkozásaira, sem arra az indítékra, amely ennek a témának a költői feldolgozását inspirálta. Egyáltalában nem véletlen, hogy Gyulaiban a régmúltban történt esemény a közelmúlt

205