Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Ujváry Zoltán: Két történeti monda irodalmi feldolgozása

UjVÁRY ZOLTÁN

Két történeti monda irodalmi feldolgozása

1. Az urát halálig szerető asszony. A XIX. századi magyar irodalom kedvelt témái közé tartoztak a történelmi események, mondák-regék és legendák, amelyek számos regény, elbeszélés és költemény tárgyául szolgáltak. Ennek a műfajnak ismert képviselője volt a szabadságharcot megelőző két évtizedben Garay János (1812-1853), aki történelmi tárgyú költeményeivel jelentős sikereket ért el. Alapanyagát elsősorban a mondákból, legendákból merítette. Ezek közül néhány példa: Álmos, Árpád, Szent László, Lehel kürtje, Kont, Mátyás király Gömörben, Báthori Erzsébet, Zrínyi Ilona, Az obsitos, Barna Bandi és kedvese.

Az alábbiakban az urát hűen szerető nemes asszonyról, Wesselényi Ferenc (1605-1667) első feleségéről, Bosnyák Tamás füleki várkapitány leányáról, Bosnyák Zsófiáról szóló mondát mutatjuk be. A „vers legendaként" jelölt költői elbeszélés rangos elismerésben részesült. A Kisfaludy Társaság koszorújával kitüntetett pályamunka egyidőben jelent meg Arany János Toldiról és Tompa Mihály Szuhay Mátyásról írt művével (1847).

A költemény mondái forrása Mednyánszky Alajos (1784-1844) Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit (1829) kötete volt, amelynek magyar kiadása Elbeszélések, regék 's legendák a' magyar előkorból címmel 1832-ben látott napvilágot. Bosnyák Zsófia történetét Sztrecsény várának leírásában olvassuk. Mednyánszky lelki érzelmeket is szépen kifejező elbeszélése az ifjak, Wesselényi Ferenc és Bosnyák Zsófia találkozásával, szerelmük házasságban való egyesülésével kezdődik. A férjet az ország ügyei gyakran elszólítják hazulról. Egyre kevesebbet időz otthoni körben. „Eleintén úgy látszott, mindig változatlan szívvel téré haza ... De nem maradt az így örökre." A hűséges asszony csakhamar észrevette, hogy a szeretett férj elhide- gült tőle. Rádöbbent, hogy mást szeret: „Veselényi, ama heves büszke bajnok, egy merész asszony hálójában epekedett!"

A hírre Zsófiának megtörnek térdei;

Szemében jéggé fagynak megmaradt könnyei.

S áléivá összeroskad mint szárán tört virág.

200