Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Kubinyi András: Okleveles adatok a késő középkor mindennapi életéről
nő elásásáról.31 Foglalkoztak az ugyancsak határjelként felhasznált bálványkövekkel is. A határjelek kérdéséhez néhány késő középkori adattal szolgálhatok. Az Abaúj megyei Eneske 1475 évi határjárása szerint a határ „ad statuam lapideam, quae dicitur Bálván Keu" megy, ahol három határjelet találtak,32 így tehát egy bálványkőnek nevezett szoborhoz vezetett. Jelenleg csak a bálvány szóval összekapcsolva ismerem a „statua" szót, amelyet így meg kell különböztetnünk az „imago"-tól, amelyről még lesz szó. Fazekat is áshattak el határjelnél, így 1439-ben a Torna megyei Torna mezőváros határjárásánál egy hamuval és szérűiéi töltöttet, amelybe még egy tojást is tettek.33 Ez hasonlít az építési áldozathoz.34 E kérdésekkel kapcsolatban szóba kell hozni a földesküt is.35 Nem arra gondolok, amikor az esküt félig földbe ásva kellett letenni. Más adatok mellett idézhetnék egy 1427 évi erdélyi,36 és egy 1436 évi Sáros megyei adatot,37 amikor az esküt egy határjel mellett állva tették le arra, hogy a határjelek valódiak, és annak a birtokát övezik, akinek az érdekében esküt tesznek. Felmerülhet a kérdés, hogy egy számos határjellel kiemelt határnál miért csak egy jel ilyen különleges: bálvány, vagy fazék. Nem zárnám ki, hogy a földesküt éppen az ilyen, babonás eredetű határjelnél kellett letenni, ami természetesen csak hipotézis. Az „imago" is előfordulhatott határjelként, pl. 1436-ban egy Sze- pes megyei határjárásban.38 Az „imago" azonban korántsem csak határjárásban fordul elő. 1502-ben egy eperjesi szabó fiát egy felsebesi jobbágy hajánál fogva rántotta le a lováról, amelyet el akart hajtani. A ló rablás nem sikerült, a tettes is megsérült. Az eset „penes ymaginem Sancte Elene", tehát a Szent Ilona szobornál történt.39 Itt az „ymago" evidensen szobor, amely nem határjel, hanem nyilvánvalóan az országúton áll. Az már művészettörténeti kérdés, hogy miért épp Szent Ilona szobrot állítanak egy út mellé. Egy másik eset 1517-ben történt. Arad megyében a szerb eredetű Nagylaki Jaksic mágnás család a 31 SZABÓ: A középkori i.m. 114. 32 Dl. 85060. 33 Dl. 13145,13339. 34 Vö. fenn, 29. j. 35 Vö. fenn, 30. j. « Dl. 36913. 32 Dl. 64299. 33 Dl. 13513. 39 IVÁNYI Béla: Eperjes szabad királyi város levéltára. II. rész. Szeged 1932. 859. sz. 19
