Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Szegőfi Anna: Lábjegyezetek a Miskolc monográfiához

ság."11 A választás a későbbi évek történései alapján kitűnőnek bizonyult, a hivatalt Adler Károly nyerte el. 1896-ban a mérnöki hivatal szakszemélyzete már 3 főből állt: a hivatalvezető főmérnök, egy se- gédmémök és egy rajzoló. A törvényhatósági jogállás elnyerését követően felálló hivatalban a főmérnök mellett három mérnök, egy építési és egy köztisztasági felügyelő dolgozott, s munkájukat rajzolók, hivatalszolgák és sofőrök segítették. A szaktisztviselőkkel szembeni követelmények is szigorodtak; főmérnökké, mérnökké, segédmérnökké csak azokat nevezték ki, akik műegyetem végezték tanulmányaikat, majd a József műegyetemen szereztek oklevelet. A kinevezés felső korhatárát is megszabták 40 évben, és felemelték a kötelező gyakorlati időt is, a főmérnök esetében 6 évre, a mérnök esetében 3 évre, a segédmémök esetébe egy évre. A városi mérnöki hivatal nemcsak személyzetével volt hatással a műszaki értelmiség szerepének növelésére, de működésével is. Ellenőrzési jogkörében valamennyi építkezés, beleértve a magánépítkezéseket is, szakszerűségét műszaki szakemberek jelenlétéhez kötötték, s ezzel munkaerőpiacot biztosítottak nemcsak a legmagasabban képzett mérnököknek, de a középszintű értelmiségnek is.

A műszaki értelmiség társadalmi szerepét nemcsak a városi építkezések, de a magánberuházások szakember igénye is növelte, az építési vállalkozók egy része is mérnök volt. Vállalkozásaiknak széles teret biztosított az, hogy ebben a korban a műegyetemen általános mérnökképzés volt, az építészek leválása a következő korszak terméke. A műegyetemet végzett mérnökök képzettsége kiterjedt az út-, híd-, víz, csatorna építésre és a városüzemeltetés minden területére.

8.

Miskolc város már a reformkorban is sok írónak, költőnek adott átmeneti, vagy hosszú távú otthont, a polgári korszakban sem történt ez másként. A miskolci szabadfoglalkozású irodalmár életútjáról beszéljen a legilletékesebb: „csakhamar beláttam azt is, hogy az író foglalkozás, mely akkor a közínség idején menedékül szolgált, nem biztat oly sikerrel és állandósággal, hogy én azt jövőmet meglapító életpályámnak tekinthessem...Nemcsak magam voltam ily véleményben. Az írók közül többen kerestek állandó, tisztességes munkakört részint s fővárosban, részint vidéken. Gyűlöltük a rendszert, mely zsar11 B-A-Z.m. Lt. IV. 1905/c. 186/1881.

144