Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Szegőfi Anna: Lábjegyezetek a Miskolc monográfiához
noki önkénnyel fojtogatta nemzetünket. Azon igyekeztünk, hogy amennyire lehet, legalább saját személyünket vonjuk el annak nyűgeitől. Az iskolák, főleg a protestáns iskolák kínálkoztak előttünk menedékül. Az uralkodó kormányhatalom azokra is kiterjesztette ugyan „megrendszabályozó" áldatlan kezét, de mégis meghagyta bennök az önkormányzat bizonyos kereteit s azok közt a meglévő tanárok létszámának szaporítását elsősorban sürgette. így léptünk akkor többen a tanári pályára." - írta Lévay József.12 Szabadfoglalkozású művészeinkről is kapunk hírt Pfliegler Ferenc naplójából: „Volt Miskolcnak egy állandóan itt lakó művésze is, Latkóczy képíró, kinek képei igazán elsőrendűek voltak. Különösen az általa festett szemek, melyekben a lélek tükröződött vissza. Ő élte delén halt meg, a neje pedig az 1878. évi árvíz alkalmával az Urak utcáján lévő lakásán családostól elpusztult. Egyetlen élőlény maradt a házban, egy kis kanári madár." Latkóczy működéséről más forrásból is értesülünk, ő festette meg Máday Károly szuperintendens képét a református egyház tanácstermébe. „Az 50-es évek táján egy másik arcképfestő is került Miskolcra, aki eléggé jó arcképeket festett, s felesége és öt gyermeke mellett víg, bohém életet élt meglehetősen szép keresetéből. Ő inkább a vidéki uraknak volt állandó festőművésze. Állványát, palettáját, a falusi kúriákról érte küldött kocsira rakva, ment a kirándulásokra, amelyekről aztán visító malac, tömött lúd, zsák krumpli stb. honoráriumokkal megrakva jött vissza, neje s kedves csemetéi legnagyobb örömére. Volt ám tájképfestője is Miskolcnak Ajgner (Eigner) József tősgyökeres német vándorművész személyében. Az ő festményei keverékei voltak a festészetnek és a mozaiknak, amennyiben a megfestendő lemez alapját különböző szélességű és hosszúságú szálak képezték. O is falut szeretett járni, falusi kúriákon és parókiákon tartózkodni, öreg feleségével együtt. A felesége született baronesz volt, egy német (Lopreszti) báró család sarja. Ajgner bácsi a citerát, felesége a gitárt kezelte, hozzá művészettel duettben énekeltek is. így mulattatták a családokat, akik aztán viszonzásul nem is annyira a festéseit, 12 LÉVAY József: Visszatekintés. Miskolc, 1935. 29. 145
