Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Gyulai Éva: A Zsámboky-címer mint embléma - Adalékok az őrdaru (grus vigilans) heraldikájához

Bár a daru mint címerkép már 1405-ben megjelenik a Tétényiek armálisán mint sisakcímer, Hunyadi János kormányzó 1449-ben csőrében kígyót tartó darut adományoz Félegyházi Adorjánnak,

26 a követ tartó daru első ismert heraldikai megjelenése azonban későbbre tehető. A Turul hasábjain közöltek egy címeradományt, amely egy II. Ulászló kancelláriájáról származó formuláskönyv bizonytalan eredetű másolatában volt lejegyezve."

7 Az oklevél szerint II. Ulászló 1514-ben Nagybessenyei Istvánnak, a királyi pincék kulcsárának allúzív címert adományoz, hiszen a címerállat, a természetes színű fél lábon álló daru egyik lábának karmaival egy aranyszínű fúrót tart, s ezzel fúr lyukat a boroshordókba. A címerleírásban a darumadár mint minden időben - vagy minden körülmények között - igen éber állat (gruis alitis ad omne tempus vigilantissimi) jelenik meg, s a jelenet is jelzi, hogy magát a királyi boroshordókra felügyelő címernyerőt személyesíti meg. Sajnos ezt a címert nem tekinthetjük biztosnak, hiszen a forrás meglehetősen kétes értékű, de ha valóban volt ilyen adománya II. Ulászlónak, akkor az őrdaru legkorábbi megjelenését regisztrálhatjuk benne. Az emblémák előzményeit a kutatás a hieroglifák 15. századi kultuszában találta meg. A reneszánsz műveltséget megtermékenyítő egyiptomi hieroglifákat magyarázó hellenisztikus kéziratot a 1505-ben adták ki először görögül, a latin fordítása pedig 1515-ben látta meg elsőként a napvilágot. A Horapollo vagy Horus Apollo néven ismert hieroglifagyűjteményben jelenik meg legkorábban az őrdaru motívuma, mely szerint az ellenség cselvetésétől magát megvédeni akaró személyt őrködő daruval (grus vigilans) jelzik, a daru ugyanis egész éjszaka képes éberen vigyázni. De darut festenek a Horapollo szerint akkor is az egyiptomiak, ha égi dolgokban jártas embert akarnak jelölni, ugyanis a daru magasan, a felhőket érintve repül, ahogyan Bernardino Trebazio 1518-ban Bázelban, majd 1521-ben Párizsban megjelent Horapollo-fordításában latinul is olvasható.

28 Az egyiptomi hieroglifákat magyarázó, s az európai vizuális gondolkodásra igen termékenyítőén hatott Horapollo már Zsámboky tanulóévi alatt megjelent illusztrált változatban, sőt nemzeti nyelveken is, 1543-ban Párizsban Jacuqes Kerver adja ki francia nyelvű, metszetekkel kísért könyvét, melyben az ellenségre váró darucsapat Turul 1901/3 Décsényi 1891 Quomodo hominem caventem sibi ab inimicorum insidiis. Hominem sibi caventem ab inimicorum insidiis cum voluní significare gruem vigilantem pingunt, grues enim seipas custodiunt tola nocte pervices vigilias facientes... Quomodo hominem coelestium gnarum. Hominem coelestium gnarum significare volentes, gruem volantem pingunt, haec enim ita alte volat, ut nubes videat & tangat. Orus Apollo. De notis Hieroglyphicis. Per Bernardinum Trebatium Vincentinum. Párizs, 1521. http://www.chez.com/asklepios/horapollo/lrebazio.htm