Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Gyulai Éva: A Zsámboky-címer mint embléma - Adalékok az őrdaru (grus vigilans) heraldikájához
Bár a címernyerő művelt nagyszombati polgárként és bíróként feltehetően különleges ízléssel és tájékozottsággal rendelkezett, a címer kompozíciója, enigmatikus utalásai, szimbólumai tudós megrendelőre vallanak, aki otthon van a heraldikában és kora reneszánsz művészetében. Feltehető, hogy az udvari kancellária rendelkezett ilyen személlyel, hiszen a festő is az írásszerv alkalmazásában állt, de ha arra gondolunk, hogy a címerfolyamodás idején Zsámboky 18 éves volt, és már 7 éve járja a külföldi iskolákat, egyetemeket, talán nem járunk messze az igazságtól, ha a címertervben az ő kezét és elgondolását sejtjük. A címerképek harmóniája, ugyanakkor egy egész történetet elmondó narrációja az emblémáskönyveket ismerő, az emblematika iránt érdeklődő tervezőre mutat, s a Zsámboky családban ki lett volna más ez a személy, ha nem a férfikora küszöbén álló, a padovai egyetemre készülő János. Kifinomultságra vall az is, hogy a két őrdaru karmaiba türkizkövet adtak, amely éppen a reneszánsz idején lett divatos drágakő Európában, s különlegessége, ritkasága miatt (Perzsiában bányászták és neve a francia „török kő" jelentésből ered) különféle hiedelmek kötődtek hozzá, gyógyító erőt tulajdonítottak neki, illetve úgy tartották, ha viselője beteg lesz, a kő elveszíti a színét. Bibliai, ószövetségi utalásait is ismerték, így nem lehet véletlen, hogy a Zsámboky-címerbe éppen a türkizt raktak. A türkizkő szimbolikája pár évtized múlva az első Magyarországon született emblémáskönyvben is megjelenik. Lackner Kristóf soproni tudós és polgármester emblematikát és jogelméletet, királytükröt ötvöző 1615-ben Németországban megjelent könyvében 24 a magyar koronáról tervezett metszeten a korona egyik ékköve helyére türkizt tett, hogy legendájának megfelelően őrizze az uralkodót. A türkizkőről ugyanis úgy tudja - bár alig hiszi - Lackner, hogy különleges tulajdonságokkal van felruházva, előre megérzi a bajt, amely viselőjét érni fogja, s ezt azzal jelzi, hogy megreped, ereje egyébként színében rejlik. 25 Lackner1615 Embléma XVIII. Thurchesia. Thraciae lapis. Hic porro lapis eîiam hoc singulare habet, ut fertur: quod per eo, qui sive in annulo, sive armillis clenodiisve eum gestarit, ictus et casus excipiat, priusque rumpatur ipse, quam in herum et patronum redundare malum permitlat. Colorem vero huius efficaciae addunt eum, quod dono debeat esse datus, at vereor sane, ut pro certo vides asserioni huic adhibeatur. Utut sit, casum Rex providentiae et sapientiae praecaveat, quo integre et lapis et Rex conservatur. [Türkiz vagy trákiai kő. Ez a kő olyan tulajdonsággal bír, mint mondják, hogy ha valakihez, aki ezt viseli gyűrűjén, karperecén vagy egyéb ékszerén, ütés vagy más csapás közeledne, a kő megreped, mielőtt gazdáját baj érné. De csak akkor van színének ilyen különleges ereje, ha a követ ajándékba adják, alig hiszem azonban, hogy ennek az állításnak hitelt kellene adnunk. Bárhogyan is van, a bölcsességgel és előrelátással megáldott király óvakodjon a bajtól, hogy mind a kő, mind a király minél nagyobb épségben megmaradjon.] Lackner 1615. 136. p.
