Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Gyulai Éva: A Zsámboky-címer mint embléma - Adalékok az őrdaru (grus vigilans) heraldikájához
sebb nyilvánosság is befogadhatta, egy-egy embléma, jelkép terjedését, népszerűségét éppen heraldikai recepcióján lehet lemérni, hiszen az újkori címeradományok tömegessége folytán az egyes címerek az alsóbb társadalmi osztályokba tartozók vizuális ízlését, kultuszát, mentalitását közvetítik. A címeradományok ugyanis a törökkori Magyarországon és az Erdélyi Fejedelemségben nagyrészt nemesség adományozásával jártak együtt, vagyis az új címertulajdonosok a parasztság tehetősebbjei, a városi polgárság, és légióként a „vitézlő rend" tagjai, illetve az uralkodók és főurak szervitorai közül kerültek ki. Az őrdaru mint címerkép kultuszának magyarországi elterjedésében feltehetően része volt egy humanistának, aki ugyan életének csak első tíz évét töltötte a 16. század közepi Magyarországon, de az európai egyetemek diákjaként, majd egyre ismertebb humanista tudósi minőségében, sőt bécsi udvari szolgálatában sem felejtette el, hogy egy nem sokkal korábban nemességet szerzett magyarországi család és egy magyar város szülötte. Zsámboky János, humanista nevén Johannes Sambucus ugyanis az emblematika alapvető művében, az 1564-ben Antwerpenben megjelent Emblematában saját címerét is közölte mottó és epigramma kíséretében, így a művelt közvélemény nemcsak portréját, verseit, emblémáit ismerhette meg, hanem egy magyarországi család nemesi jelvényét is (1. kép). A metszethez négy disztichonból álló költeményt írt. Joannes Sambucus: In laboré fructus 1 V T Palamedis aues lapis, et concordia iungit, Excubiis dignum rostraque munus habent. Hoc gentilicy Sambuco schema dedere, Aeternum vt studiis proférât Orbe decus, Est bicolor supra rosa flore decentior omni, Afflet vt ornatum suauior aura domum. Et vigili etforti cedet victoria laudem, Quae placidis semper moribus œqua venit. (Fáradozásban a jutalom Ahogyan Palamedes madarait a kő és az egyetértés összeköti, és csőrükben tartják őrállásukért nyert jogos jutalmukat: Ezt az ábrát adták Zsámbokynak ősei, 1 Sambucus 1564 (1982) 200. p., Közölve: Varga 1966. 190., 192. pp.
