Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Pozsgai Péter: Paraszti háztartás és munkaszervezet

családtagok munkaerején alapszik, külső bérmunkaerő alkalmazása nélkül. A parasztgazdaság nem csak mezőgazdasági tevékenységet folytathat, hanem részben a kézművesiparból és a kereskedelemből is származhatnak pótlólagos bevételei. A tőkés vállalkozással szemben viszont teljesen hiányzik a bér fogalma, illetve kategóriája, mert a családtagok jövedelme nem feleltethető meg a bérmunkáért járó bérnek. Miután a tőkés gazdasági alapkategóriák (ár, bér, bérleti díj, kamat, profit) kölcsönösen meghatározzák egymást, elég közülük egyet kiemelnünk (esetünkben a bért), hogy a rendszer összeomoljon, vagyis a kapitalista gazdaság fogalmi apparátusával az attól eltérő racionalitáson alapuló parasztgazdaság nem írható le.

5 A paraszti családi gazdaság hajtóereje Csajanov elméletében nem a profit - „a családi gazdaság nem maximalizálhatta azt, amit nem tudott megmérni" -, hanem a munka-fogyasztási egyensúly elérése.

6 E szerint a termelőmunka célja a parasztgazdaság alapvető szükségleteinek és a család munkaráfordításainak egyensúlyba hozatala volt. A munka-fogyasztás egyensúlyra való törekvés nem jelent feltétlenül tudatos kalkulációt, így a családi gazdaság általában a teljes évi bevételt próbálta maximalizálni (ellentétben a kapitalista vállalkozások természetével, ahol a nettó profit maximalizálása volt a cél.)

7 Csajanov elmélete nem korlátozódott csupán a paraszti mezőgazdasági termelésre, hanem a falusi kézműiparra és kereskedelemre is kiterjedt. Hans Medick a protoindusztriális családi gazdaság vizsgálatakor alapvetően a Csajanov által kidolgozott elméletre támaszkodott. Medick szerint az agrártermelő parasztgazdaságokhoz hasonlóan, a falusi ipari termelés is nagymértékben a kisüzemi termelés háztartásgazdasági alapjain nyugodott. Szerinte a protoindusztriális és a paraszti háztartások azonban nemcsak a gazdálkodás szervezeti formájában hasonlítottak egymásra, hanem „megegyeztek abban 5 Csajanov a következő szemléletes példát hozza az eltérő racionalitásra: „A múlt század végén Kirszanov permi agronómus megpróbált jobb minőségű eszközöket meghonosítani a parasztok körében, de módfelett nehéz helyzetbe került, amikor a cséplőgépet akarta elterjeszteni, annak ellenére, hogy a számszerű adatok maximálisan alátámasztották hatékonyságbeli fölényét. A kudarc fő okát abban látta, hogy a gép állal feleslegessé tett munkát a Permi kormányzóságban a téli időszakban semmi más módon nem tudták hasznosítani. Hiába lett tehát olcsóbb a termelés, ha a magas technikai színvonalú gép nem csak hogy nem növelte, hanem kifejezetten csökkentette a parasztok összjövedelmét, még pedig a gép éves amortizációjának nagyságával. Chayanov 1966, 17-8. (Lásd még erre Kövér Gy. 1990. 91.) 6 Medick idézi Csajanov megállapítását a Die Lehre von der Bäuerlichen Wirtschaft. Versuch einer Theorie der Familienwirtschaft im Landbau című művéből. Lásd: Madick, H. 1976. 298. 7 A klasszikus közgazdasági elméletben egy vállakózás akkor minősül nyereségesnek, ha a bruttó árbevétel (GI) évi anyagfelhasználással (ME) és bérköltséggel (WC) csökkentett része (S) nagyobb vagy egyenlő, mint a vállalkozás - beruházásra eső - össztőkéjének (C) /állandó és forgótőke/ évi kamattal (a) növelt értéke: =>GI - (ME + WC) > C a/100. Lásd Chayanov, A. V. 1966. 3.