Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)
tikája volt". 41 Döbbent csend fogadta a közgyűlésen Hoványi idézett téziseinek jelzőit, ő azonban rendületlenül hitte: nem lehetett a véletlen műve, hogy IV. Károly gépének landolásakor Andrássy éppen ott, Dénesfalván tartózkodott, nevetségesnek találta a magyarázatot, miszerint a gróf semmit sem sejtve, csakis az unokája keresztelője miatt voltjelen. Hangoztatta, hogy amennyiben Andrássy „csakugyan nem lett volna részese a puccsnak, azon az úton eltávozhatott volna, amelyen jött és figyelmeztethette volna a kormányt a készülő merényletre". 42 Hoványi ellenséges indulatát az aktuális eseményeken túl, a közelmúlt emlékei is táplálták. Régi sérelmét idézte költői kérdésével, hogy az „a gyűlölködő mód, amellyel (Andrássy - K. K.) legnagyobb győzhetetlen ellenfelét, Tisza István grófot politikai pályafutásának elejétől egészen a legutóbbi évekig el akarta gáncsolni, tisztán a maga hatalmi érvényesülése érdekében, vajon tud-e becsülést ébreszteni a polgárság ama széles rétegeiben, amelyek sohasem őt, hanem Tiszát követték". 43 Frissebb motívumként, Hoványit a végletekig irritálta Andrássy nemzetgyűlési mandátumszerzése Miskolcon. A gróf diszkrét antiszemitizmusa bosszantotta leginkább, főleg azért, mert a „város túlnyomó részben liberális választókerülete küldte a nemzetgyűlésbe, az antiliberális keresztény nemzeti egyesülés pártjának későbbi vezérét, (azaz Andrássyt, aki nyomban - K. K.) a mandátum megszerzése után, röpiratban lőtt bele a zsidókba, egyetlen főúri mozdulattal megfeledkezvén arról, hogy abban a kerületben választották meg, ahol a legtöbb a zsidó vallású polgár". 44 Hoványi - mindezzel együtt hiába kérte a képviselőtestülettől, hogy Andrássyt szólítsák fel, mondjon le a mandátumáról. A törvényhatósági bizottság határozata szerint, az indítvány B. -A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 206. kgy./1921. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 206. kgy./1921. Gratz Gusztáv az egyik legfőbb szervezője volt a királyi visszatérésnek, így szavahihetősége kétségbevonhatatlan, már pedig Gratz úgy emlékezett, hogy az ominózus napon Cziráky dénesfalvi birtokán valóban véletlenül tartózkodott a házigazda „apósa, Andrássy Gyula gróf, ami azt a hamis látszatot keltette, mintha a király visszatérésében neki is része lett volna", ld. Gratz G. 2001. 106. p. Úgy tűnik, az adott esetben Hoványinak nem volt igaza. B.-A. -Z. m. Lt. IV. 1903/a. 206. kgy./1921. Hoványi markáns elfogultsága mellett a kortársak többsége is érezte Andrássy elveinek instabilitását. Amikor IV. Károly lemondatta Tiszát és az exminiszterelnök Munkapártjától független kormánypártot kellett toborozni, az Andrássy vezette Alkotmánypárt nagy része belépett a megalakult 48-as Alkotmánypártba. Az új kormánypártot a korban csak 48-as 67-es pártnak nevezték, ld.: Boros Zs. - Szabó D. 1999. 57. p. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 206. kgy./1921. Andrássy 1921. májusában a miskolci választói előtt azt mondta például, hogy természetes a keresztény társadalom szervezkedése, mert „a gazdasági élet minden ágában tért akar foglalni, ahol eddig mindenütt a zsidóság dominált", ld.: Thurzó Nagy L. XIV. köt. 45. p. Hoványi persze a szatírában is megemlíti, hogy „vannak olyan antiszemiták, akik a zsidóktól kaptak a választáson mandátumot" és „az a sovány, sok színt játszó gróf, akitől a kommunizmus után azt várták, hogy állítsa meg a szélsőségeket és e célból Keverkolczon (Miskolcon - K. K.) még mandátummal is megajándékozták (...), levette álarcát és kiderült róla, hogy mik a tulajdonképpeni céljai", ld.: Hoványi K. 1922. 103. és 108. p.
