Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Kapusi Krisztián: A miskolci sajtó egy elfeledett alakja: Hoványi Kornél (1881-1932)
üldözöttjeként liberálisnak maradni és a szélsőjobbal, a Horthy rezsim antidemokratikus tendenciáival harcolni a 20-as években ugyancsak elszigetelt sorsot, az egyéni érvényesülés redukált lehetőségeit jelentő mentalitásnak számított. Hoványi a lapját egy éven belül másodszor veszítette el, amikor 1920. augusztusában a miskolci Lapkiadó és Lapterjesztő Rt. tájékoztatta a város polgármesterét, hogy az A Reggel megjelentetését átmenetileg szünetelteti. 38 Utóbb kiderült, végleg eltűnt a standokról az A Reggel, harmadszor már nem tudott újjászületni és többé Hoványi sem működhetett laptulajdonosként, de még szerkesztőként sem. Dr. Láng idézett szavainál árnyaltabban fogalmazott Thurzó Nagy László, mondván, hogy „1919. decemberében már három reggeli lapja volt Miskolcnak: a Reggel, a Reggeli Hírlap és a Magyar Jövő. Kétségtelen, hogy az egyiknek el kellett bukni, mert Miskolc három reggeli lapot nem bír el". 39 Egyéb lehetőség hiányában, Hoványi folytatta korábban megkezdett jogi tanulmányait. Az újságírást sem adta fel egészében, utóbb mégiscsak tett egy lépést a bal felé, hiszen a szociáldemokrata szellemiségű Fazekas lapjának, a korábbi rivális Reggeli Hírlapnak dolgozott. Az újjáalakult törvényhatósági bizottságba visszakerült, de sok öröme aligha származott a képviselőtestületi ülésekből. A város parlamentjében rendszerint magára maradt a karakteres, esetenként nyers hangvételű állásfoglalásaival. Hoványi a második királypuccs 40 miatt rendkívül élesen támadta Miskolc díszpolgárát és belső kerületének nemzetgyűlési képviselőjét, gróf Andrássy Gyulát. Az események „legfőbb Spiritus rektorát", ugyanakkor „az impotens politikai hermafroditizmusnak, vagy ha úgy tetszik eunochságnak a prototípusát" látta Andrássyban, „aki a kertelést egész életén át hivatásszerűen művelte" és akinek a „politikai pályafutása a két balkéz poliB. -A. -Z. m. Lt. IV. 1906. 23751/1943. Thurzó Nagy L. 1928. 130. p. Hoványi maga ekképpen emlékezett a szatíra sorai között lapjának megszűnésére: „Jött azután a nagy visszahatás. Az újból feltámadt Hajnal (az A Reggel K. K.) akkor viszont a jobboldali reakciót támadta, közben azonban hadakozott a baloldal felé is. (...) a praktikus bölcsek (...) jól látták a helyzetet. - Nézze kedves Sancho Pansa úr (...). Vagy kímélje ön a baloldalt, vagy kössön barátságot a jobbal (...). Illetve van azért harmadik eset is: elmenni a pokol fenekére. Ez lett azután a sorsa a maga másfélezer olvasójával a Hajnalnak. Moldoványi dr. (Hoványi - K. K.) pedig elment ügyvédbojtárnak. Ott nem kellett hadakozni se baloldali vádlottal, se jobboldali alperessel". Ld. Hoványi K. 1922. 175. p. IV. Károly és neje 1921. október 20-án érkezett repülőgépen Dénesfalvára. A király, terve szerint - az Ostenburg különítmény élén - katonai erővel átvette volna a hatalmat. Vonattal indult a főváros felé, a remélt lakossági szimpátianyilvánítás viszont nem teremtett számára tömegbázist, a kísérő különítményt pedig október 24-én csatának alig nevezhető összetűzés során szétszórták a kormányerők. Magyarország aztán engedelmeskedve a Nagykövetek Tanácsának, a foglyul ejtett királyi párt átadta a dunai angol flottilla parancsnokának. IV. Károlyt száműzték Madeira szigetére, ott halt meg az utolsó magyar király (1922. április 1.), akit 2004. október 3án boldoggá avattak Rómában.
