Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Somorjai Lehel: Nagy-Miskolc koncepció a XX. század elején
egy bizonyos szintjén már kezdett visszahúzódni a kétesebb, vagy nagyobb tökét igénylő vállalkozásoktól, inkább a rizikó nélküli biztosabb tőkebefektetések érdekelték, nehezen vettek részt az új beruházások (ipartelepek, vállalatok, gyárak) alapításában, hiszen féltve őrizték az úgyszólván máról holnapra szerzett vagyont. Miskolc ipari-gazdasági élete ezért jelentőségénél jóval kevesebbet profitált a város pénzügyi elitjéből. A város ipari életét közép és kis vállalkozások jellemezték. A XIX. század végén alapított és mezőgazdasági eszközöket gyártó Szilágyi-Diskantféle gépgyár és a Herz-féle gépgyáron kívül a korszakban csak egy-két jelentős gyár alakult Miskolcon, mint pl. a Deichsel-drótgyár (1913). 1902-ben Miskolc polgármestere, a nagy „városépítő" Soltész Nagy Kálmán utóda, Szentpáli István lett. Szentpáli 1890-től a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara titkára volt 1 , modern gondolkozású, korszerű városfejlesztési programmal fellépő személyiség, akit nagy megbecsülés övezett a városban. Nem csoda, hogy Soltész Nagy Kálmán 23 éves polgármestersége után, halálakor a városi közgyűlés egyhangúan tette le voksát Szentpáli mellett. A program, amit Szentpáli polgármestersége elején kitűzött csak részben valósult meg. Bár felismerte a város hátrányait és „több frontos" fejlesztésekkel próbálta behozni az elmaradásokat. Egyrészt a modern nagyvárost jellemző jól képzett ipari szaktudást akarta a városban meghonosítani. Ennek első lépéseként még kamarai titkárként a Kereskedelmi és Iparkamarának majdani nagyságához méltó épületet vásárolt a Kossuth utcában, majd 1903-ban az ő szorgalmazására megalakult Miskolcon az Iparoskör. A városi iskolák fejlesztését is elsőrangú szempontnak tartotta, melynek eredményeként 1906-ban a református leánygimnázium új épületet kapott, 1907ben a Kun József utcai és a Szent István utcai elemi iskolákat építették fel. 1908-ban átadták az állami felsőkereskedelmi fiúiskola új épületét, 1909-ben pedig a katolikus főgimnázium új otthona készült el. Szentpáli felismerte a város fejlődésében is jelentős szerepet játszó tényezőt, amit a turizmus, az idegenforgalom jelent. Mi sem volt természetesebb, hogy a Miskolc határában lévő Tapolca-fürdőt a város 1907-ben 200 000 koronáért megvásárolta. A Csabai kapuban (a mai Művésztelep épülettömbje) ekkor már működött Egri Miksa Miskolci Szanatórium és Vízgyógyintézete. A komoly, országosan is számottevő ipari vállalatok, gyárak miskolci meghonosítására tett erőfeszítések azonban a XX. század első harmadában hiábavalónak bizonyultak. A Miskolci Iparpártoló Egyesület már 1909-ben 1 Szentpáli kamarai működéséhez Ld.: DOBROSSY I. (szerk.) 1997.
