Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Somorjai Lehel: Nagy-Miskolc koncepció a XX. század elején

javaslatot tett a város vezetőségének egy Iparcsarnok létrehozására, aminek nem titkolt célja volt, hogy kiállítások sorozatával próbáljanak kedvet ébreszteni a városi pénzügyi elit számára új vállalkozások beindítására és az, hogy a tervbe vett országos kiállítások révén a magyar és nem magyar befektetők fantáziát lássanak jelentős gyárak, üzemek Miskolcra hozatalában. A másik, s reális lehetőség Miskolc iparának-gazdaságának fellendítésére a „Nagy-Miskolc eszméje" volt. A gondolat Miskolc törvényhatósággá válásának küzdelmei során fogalmazódott meg és a megvalósulásig - 1945ig - végigkísérte a mindenkori városvezetés és a „városi intelligencia" törekvéseit. Miskolc fejlődését földrajzi fekvésénél fogva nem lehetett hosszú távon biztosítani. A város egyfelől a Bükk, másfelől egy sor kisebb-nagyobb község közé ékelődött, s területnyerése csak valamely környező település rovására valósulhatott volna meg. Természetes volt tehát a gondolat, hogy ezeket a környező településeket beolvasztva létrejövő „Nagy-Miskolc" a hosszú távú megoldás. Egyfelől a települések összevonása és a centralizáció szívóhatása miatt várhatóan más településekről is beköltözőknek köszönhetően „Nagy-Miskolc" lakosságszáma meghaladhatná Pozsony, Debrecen, Szabadka lakosságszámát és megközelítené a korszak legnagyobb vidéki városáét, Szegedét, így ezzel Miskolc nagyságát tekintve a 14. helyről a 2-3. helyen találná magát a korszak 25 törvényhatósági joggal felruházott városa között. Másfelől, Miskolc közigazgatási határainál, de Diósgyőr város területén már jó néhány évtizede egy országosan is jelentős óriásvállalat működött, a Diósgyőri Állami Vasgyár. A települések egyesülésével Miskolc készen szerezhetett volna magának egy nagyságához méltó mamutvállalatot. A „NagyMiskolc" felé vezető út első lépésének épp ezért Diósgyőr és Miskolc egyesítését célozta meg Miskolc városa. A tervet diósgyőri részről sokáig szóra sem méltatták, de 1909-ben szinte egy csapásra mégis karnyújtásnyi közelségbe került. Diósgyőr történelmi központi szerepét a XIX. század utolsó harmadára már régen elvesztette. Az évszázadokon keresztül erős és virágzó Diósgyőri Koronauradalom régen a múlté, 1878-as megszüntetése is csupán formalitás volt. A koronauradalom területén fekvő települések - így maga Diósgyőr is - önálló településekké váltak. Az uradalom központja Diósgyőr viszonylag szerencsés helyzetben volt, hiszen közigazgatási területén alakították ki a vasgyárat, mely 1868-ban kezdte meg működését". A vasgyár beindulásával Diósgyőr részeként alakult ki a vasgyári kolónia, a gyári munkások telepe, olyan infrastruktúrával, közegészségügyi szolgáltató hálózattal, ami önálló 2 Ld: KISZELY Gy. 1997.