Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltárosok a XX. század első felében. Adalékok Borsod vármegye levéltárának 1900-1950 közötti történetéhez

már sokadszorra elmaradtak. Nem történt meg az alagsori részleg újra állványozása, sőt a túlterhelt régi polcok leszakadtak, a földszinten nem kapta meg a levéltár a kutatóterem céljára beígért termet, ami a modern levéltári munka egyik alapfeltétele, sem pedig nem biztosítottak külön szobát az anyakönyvi tevékenységre. A pincébe alakítottak ki újabb raktárát, ahol a fűtéscsövek mentek, ahol sima, szimpla ablakok voltak, ráadásul tervbe vették újabb, már használt levéltári helyiségek elvételét vármegyei hivatalok részére. Miután az alispánhoz írt tiltakozó levelére még választ sem kapott, végső elkeseredésében az Országos Levéltár Főigazgatójához fordult segítségért az értékes iratanyag veszélyeztetése miatt. A személyes érzelmektől sem mentes levélben az alábbiakat írta: „az utasítás az, hogy az iratokat dobjam ki. Egyszerűen el fogják rendelni a kidobását és nincs mit tenni. Tíz év munkám az építkezés alkalmával megsemmisült, meg sem kérdezve, beraktak minden lomot, azon át nem tudtam az iratokhoz jutni, a munkások viszont igen s a hevedereket ellopták, az iratokat széthányták, ha nem hányták szét, hát maguktól is összeestek... én csak egyszerű tiltakozást nyújtok be az alispánhoz, de ő arra nem ad semmit, kidobatja az iratokat, mert azt mondja, hogy neki a légó a fontos s olyan iratokat, melyekre nincs szükség, nem őriztet. Szerinte 30 év múlva örüljünk, ha élünk, azok soha nem lesznek történetiek, azt nem kell őrizni, tehát főügyészi, árva, számvevőségi iratok, régi ügyvédek hátrahagyott iratai, kidobandók. O maga megteszi ezt és nem néz semmit, mint árvaszéki elnök is úgy selejtezett, hogy egyszerűen 1867től 1908-ig minden iratot, még a szükséges segédkönyveket is, melyek nem selejtezhetők, kidobta."

46 Az Országos Levéltár kivételes gyorsasággal reagált a kérésre és egy héttel később - élve a törvény adta lehetőséggel - dr. Szabó István országos levéltárnokot kiküldte Borsod vármegye levéltárának helyszíni ellenőrzésére, akinek jelentése teljes egészében alátámasztotta a Klein Gáspár által vázolt helyzetet. Ezután az Országos Levéltár főigazgatója közvetlenül Keresztes-Fischer belügyminiszterhez fordult a Borsod vármegye levéltárában tapasztalható állapotok miatt. Véleménye szerint a levéltár helyzetében a „korábbi feltűnően kedvezőtlen állapothoz képest is lényeges rosszabbodás következett be." Miután részletesen ecsetelte a korábban már felvázolt körülményeket, mely az új épület alagsorában korán sem megfelelő, de a többihez képest elfogadható, kiemelte, hogy a régi épület pincehelyiségeiben a levéltárvédelem legelemibb követelményeit sem vették figyelembe, hiszen voltak pincerészek, ahol nem volt ablak, a talajnedvesség feltört a téglás padlón stb. „Amidőn reámutatok arra, hogy a pincehelyiségekben lévő, a folyó ügyvitel M. O. L. Y Általános iratok 915/1943.