Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltárosok a XX. század első felében. Adalékok Borsod vármegye levéltárának 1900-1950 közötti történetéhez

számára talán kevés értékkel bíró, de a vármegye múltja és a magyar történetírás szempontjából jórészében pótolhatatlan iratanyag a vázolt körülmények között rövid időn belül a biztos pusztulás előtt áll, ez iratanyag megmentésének vagy legalábbis biztonságba helyezésének és a további pusztulás megakadályozásának módozatait Nagyméltóságod bölcs mérlegelése alá kívánom terjeszteni."

47 A minisztérium - a fentiekre hivatkozva - felszólította az alispánt, hogy „ a levéltári anyag lehetőség szerint megfelelő elhelyezéséről gondoskodjék és eljárása eredményét jelentse."

48 Az alispán a vármegyei irodaigazgatót és a főjegyzőt bízta meg a probléma megoldásával, akik szemleútjuk során megállapították, hogy csupán annyi probléma állt fenn, hogy nem volt megfelelő szellőztetés, rácsokat kell felszerelni, hogy az ablakok folyamatosan nyitva legyenek. Úgy látták, hogy „az iratok szárazak, a félbőr kötéses könyvek nagyon kevéssé penészesek / nem újnyi vastagon /, mely azonban semmi kárt nem okoz , mert letörléssel könnyen megszüntethető."

4 Ennek alátámasztására még az Államépítészeti Hivatal Miskolci Kirendeltségének szakvéleményét is kikérték. Ezután a szolgálatban lévő hajdút utasították arra, hogy hetente kétszer a kérdéses pincékben a levéltári iratokat száraz ronggyal törölje le, s ezzel a levéltár ügyét a megye a maga részéről lezártnak tekintette. 1943- ban már megjelentek az első rendeletek a levéltárak anyagának biztonságba helyezéséről. A 5906/1943. BM rendelet az anyakönyvi másodpéldányok és az azokhoz tartozó utólagos bejegyzések biztonságos elhelyezésére utasított, megjegyezve, hogy a kérdéses célra feltétlenül száraz pincehelyiség vagy kellően boltozott alagsor felel meg. Borsod vármegye anyakönyveit 1943 augusztusában szállították le az árvaszék hivatalának pincéibe, polcokra helyezve. A főlevéltárnok itt is a pince nedvességét kifogásolta, amire a megoldást megint csak a hajdú által végzett „törölgetés" jelentett.

50 1944- ben bombabiztosítás címén egy szűk helyre összezsúfolták az egész levéltári anyagot, a nyilasok a jegyzőkönyveket összecsomagolták és - a főlevéltárnok visszaemlékezése szerint - „csak a mesterkedésemen és a véletlenen múlt, hogy el nem cipelhették, végül az oroszok az egészet összehányták".

51 Bár a fennmaradó adatok szerint jelentősebb iratpusztulás ezekben a hónapokban nem történt, a levéltár anyaga olyan módon összekeveredve és összezsúfolva hevert még 1947-ben is, hogy nem tudta teljesíteni az 47 M. O. L. Y Általános iratok 1115/1943. a 915/1943. alapszámon 48 B-A-Z. m. Lt. IV. 801/a. 152/1944. 49 B-A-Z. m. Lt. IV. 810/a. 152/1944. 50 B-AZ. m. Lt. IV. 810/a. 101/1943. 51 B A Z. m. Lt. XXI. 104/b. 16. 297/1947.