Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltárosok a XX. század első felében. Adalékok Borsod vármegye levéltárának 1900-1950 közötti történetéhez

nok egyik fő munkája, hogy a negyedrét ív alakban kezelt iratanyagot kisimítja és dobozokban vagy fedőlapok közé, hevederrel átkötve helyezi el. 1941-ig ily módon rendezte a vármegye legrégibb iratait: a mohácsi vész előtti okleveleket és iratokat, a nemesi iratokat és a II. József intézkedései következtében keletkezett Acta Judicialia irategyüttesnek mintegy felét. Ugyanígy a negyedrét hajtott felekezeti anyakönyvi másodpéldányokból 200 kötetet rendezett össze és köttetett be, külön dobozokba rendezte az 1831. évi kolerajárvány iratanyagát és a levéltár saját iratait. A címeres nemeslevelekről külön jegyzéket és névmutatót készített. Sinkovics István mérései szerint a levéltár 1867 előtti iratanyaga 114 állványfolyómétert tett ki, a jegyzőkönyvek és a segédkönyvek 72 állványfolyómétert foglaltak el. A Bach-korszak iratanyaga nagyrészt megsemmisült, csak a folyamatban lévő perek iratai maradtak fenn. A XVII. század óta nem érte elemi csapás a levéltárat, ennek ellenére történt iratpusztulás, aminek az oka az elhelyezés szük volta és a korábbi iratőrző helyiségek nedvessége. Az iratanyag elhelyezését csak részben tartotta megfelelőnek a vizsgálat. Az utolsó tíz év többszöri költözéseinek eredményeként a levéltári anyagot három helyen helyezték el: a vármegyeház második emeletén és két különálló pincerészben. A vármegyeház második emeletén 5 közepes helyiségben, régi szekrényekkel, nagyon rossz helykihasználással tárolták az iratokat. A helyiségek megvilágítása jó, de iratvédelmi szempontok miatt kályhák nem voltak. Az anyakönyvi másodpéldányok nyitott polcokon, a Mohács előtti oklevelek és a nemesi iratok a főlevéltárnok szobájában páncélszekrényben, a címeres nemeslevelek pedig egy titkos zárú vasládában voltak elhelyezve. Bár sok térkép volt az iratanyagban, külön térképtár nem volt. A pincékben nyitott polcok voltak, minden pincehelyiség tűzveszélyes, nem megfelelő a villanyhálózat és főleg teljesen nyirkos. A pincében elhelyezett iratanyag némely részén már egyértelműen jelentkezett a penészedéspusztulás jele. A községek közül csak Sajószentpéter legrégibb iratait jegyzőkönyveit, úrbérrendezési iratait - vette át a levéltárnok kezdeményezésére a levéltár az iratanyag megmentése miatt. Sinkovics István megállapítása szerint a levéltári anyag felépítése, rendszere a korábbi, XVIII. századi rendezés eredménye.

42 1861-től a közigazgatási iratanyag eredeti rendjében található. A felmérés megállapításai szerint az akkori föle vél tárnokot közvetlenül megelőző időben nem volt nyoma levéltári rendezésnek. Klein Gáspár 10 év alatt háromszor költöztette át a levéltárat, így többször átrendezte ill. összerendezte az anyagot. Külön kiemeli a jelentés Klein Gáspár tevékenységét az anyakönyvi másodpéldányok l- KLEIN G. 1935. 73-122 p.