Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltárosok a XX. század első felében. Adalékok Borsod vármegye levéltárának 1900-1950 közötti történetéhez

tekintetében, hiszen éveken keresztül külön figyelmet fordított ezek hiánytalan beszerzésére, beköttetésére. A pincébe elhelyezett iratanyagokról az alábbi megállapításokat teszi: „...(ezeket) a helyiség nedvessége miatt a pusztulás fenyegeti. Volt iratköteg, ami már széthullott, az iratcsomók az állványokról lehullanak. A háború utáni fatartalmú papíranyag a nyirkos levegőn nagyon pusztul."

43 Leszögezi a jelentés, hogy a levéltárnok elfoglaltsága miatt komoly selejtezési munkára nem volt lehetőség, csak a rendezéshez kapcsolódva történt meg a felesleges nyomtatványok, borítékok, postakönyvek kiselejtezése. A levéltári kutatást az alispán engedélyezte. Sajnos a kutatókról nem vezetett kimutatást a levéltárnok, de elsősorban családtörténeti és leszármazás igazolási kutatók fordultak elő ezekben az években. A kutatók a levéltári irodában dolgoztak az altiszt felügyeletével, az anyagot számukra mindig a főlevéltárnok készítette elő. A kiemelt iratok helyére levéltári pótlap került, amit az anyag visszahelyezésekor megsemmisítettek. Több adat volt arra vonatkozóan, hogy kutatási kérelmet elutasítottak, mivel altiszt nem állt rendelkezésre és így felügyeletet nem tudtak biztosítani. Más esetben a megjelölt kutatási cél volt komolytalan, például egy újságíró „férfi államra" vonatkozó kutatásokat akart végezni, egy másik pedig a ius primae noctissal kapcsolatban akart adatokat találni. Az alispán elutasította ezeket a kérelmeket. Szintén megtagadta a választási iratokban, vagy mások személyi adataiban tervezett kutatást. Évente nemesség igazolási ügyekben legfeljebb 50 másolatot adtak ki, egyéb ügyekben átlagban 200 darabot. A levéltári szakkönyvtár ekkor kb. 500 kötetből állt. A levéltár éves költségvetése ezekben az években 500 pengő, ebből történt a könyvbeszerzés és a könyvkötészet finanszírozása (évente átlag 200-300 pengőt költöttek könyvek - elsősorban az anyakönyvi másodpéldányok - bekötésére). A vizsgálatot végző Sinkovits István csatolta jelentéséhez Klein Gáspár javaslatait is, melyet a levéltári anyag védelmében és a feltárt hiányosságok kiküszöbölése érdekében szükségesnek tartott: „...Elsősorban a Vármegyei Ügyviteli Szabályzatban 1902-ben megígért, de azóta még napvilágot nem látott levéltári külön szabályzat mielőbb megjelenjék. Az illetékes tényezők csak így láthatnák határozottan a levéltár célját, munkakörét, és hogy a selejtezés nem egyenlő az iratmegsemmisítéssel. Intézkedésre volna szükség, hogy a jövő történetírás érdekeit figyelembe véve a számba jöhető ügyeket írásba rögzítő fogalmazványokat és tisztázatokat (az előbbieket feltétlenül) olvasható kézírással és jó minőségű fekete tintával írják, az írószer maradandó M. O. L. Y Általános iratok 286/1941. 6. p.