Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában
továbbra sem volt hajlandó. Ez Thassynak is megfelelt, hiszen nyilvánvalóan szerette volna okafogyottá tenni a még kézhez sem vett hatósági figyelmeztetést, ezáltal kényelmetlen helyzetbe hozni a vármegyét. Mint láttuk, Palóczyék kitértek a kísérlet elől, az azonban fontos, hogy sokan a vegyes házassági ügyben a vármegye jogos álláspontjának nehéz végrehajthatóságára figyelmeztettek, és féltek attól, hogy a papok így megkísérelhetik kijátszani a törvényt. A Pesti Hírlap tudósítója például így fogalamzott: „Most már a gyakorlat szépen indul kimutatni, hogy e határozattal kissé megjártuk, s hogy az országos életű tc. ránk nézve aligha örök álomba nem szenderült." 39 Ennek veszélyére egyébként Kossuth - a cenzúra által törölt jegyzetében is figyelmeztetett, és hangsúlyozta, hogy minden törvényt „a lehetőségek körére" alkalmazva kell életbe léptetni. 40 1840-től a vegyes házasságokról kimutatást készítő plébánosok kínosan ügyeltek arra, hogy pontosan vezessék a házasságkötések adatait. 41 A legtöbb plébánia 1840-1844 közötti táblázataiban szereplő vegyes házasságok közül csak kevésnél találjuk a „cum assistentia passiva" vagy a „penes assistentiam passivam" bejegyzést. (Eleve a vegyes házaspárok jelentős részénél a vőlegény volt katolikus, amely nem okozott jogi problémát, hiszen a törvény valamennyi születendő gyermek katolikus keresztelését és neveltetését rendelte el. 42 ) Sok esetben a protestáns vőlegény adott reverzálist („cum reversalibus"), a sajószentpéteri és a felsőzsolcai plébános pedig például a „sponte reversales" kifejezés következetes alkalmazásával nyomatékosította, hogy a kötelezvény nem a pap által alkalmazott kényszer hatására született. A vegyes házaspárok száma egyébként a felekezeti megoszlás alapján nagyjából a plébániák méretével volt arányos, a mindszenti plébánia területén 1844 elején 119, Sajószentpéteren 79, Görömbölyön 49, Diósgyőrött 16, Hámorban 10 ilyen esetet regisztráltak. A kimutatásokból egyébként 38 A házasságkötés adataira a diósgyőri plébánia területén élő vegyes házaspárok kimutatásánál bukkantunk: Pléb.ir. 1843. Matrimonia mixta, szám nélk. 39 Pesti Hírlap, 1841. 57. sz. (július 17.) 478-479. p. A tudósítás érdekessége még, hogy - bár a törvényszék elrendelte a házasság körülményeinek kinyomozását - a tudósító már tudhatta, hogy csak passiva assistentia történt, legalábbis fogalmazása (az összeesketés „ismert egyszerűségében" történt) erre utal. 40 MOL. R 101. 3. dob. 2. cs. 57. sz. 41 Pléb.ir. 1843. Matrimonia mixta, szám nélk. 42 Erre egyébként a központi kormányszervek is nagyon ügyeltek. Jellemző például a helytartótanács egy 1844. áprilisi leiratának szóhasználata, amelyben az egri érsek kérésére intézkedést sürgettek többek között egy sajókazai evangélikus özvegyasszony ügyében, aki 17 éves lányával saját felekezete istentiszteleteit látogatta, pedig régen elhunyt férje katolikus volt: „ezennel meghagyatik, hogy sikeresen gondoskodjanak, miszerint az érintett magzatok a katolika hit elveiben szorgalmatosan oktattassanak, a gyermekek szülei pedig az e részben teendő bárminemű akadályoktól eltiltassanak". Pléb.ir. 1844. szám nélk.
