Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában

továbbra sem volt hajlandó. Ez Thassynak is megfelelt, hiszen nyilvánva­lóan szerette volna okafogyottá tenni a még kézhez sem vett hatósági fi­gyelmeztetést, ezáltal kényelmetlen helyzetbe hozni a vármegyét. Mint lát­tuk, Palóczyék kitértek a kísérlet elől, az azonban fontos, hogy sokan a ve­gyes házassági ügyben a vármegye jogos álláspontjának nehéz végrehajtha­tóságára figyelmeztettek, és féltek attól, hogy a papok így megkísérelhetik kijátszani a törvényt. A Pesti Hírlap tudósítója például így fogalamzott: „Most már a gyakorlat szépen indul kimutatni, hogy e határozattal kissé megjártuk, s hogy az országos életű tc. ránk nézve aligha örök álomba nem szenderült." 39 Ennek veszélyére egyébként Kossuth - a cenzúra által törölt ­jegyzetében is figyelmeztetett, és hangsúlyozta, hogy minden törvényt „a lehetőségek körére" alkalmazva kell életbe léptetni. 40 1840-től a vegyes házasságokról kimutatást készítő plébánosok kínosan ügyeltek arra, hogy pontosan vezessék a házasságkötések adatait. 41 A leg­több plébánia 1840-1844 közötti táblázataiban szereplő vegyes házasságok közül csak kevésnél találjuk a „cum assistentia passiva" vagy a „penes assistentiam passivam" bejegyzést. (Eleve a vegyes házaspárok jelentős ré­szénél a vőlegény volt katolikus, amely nem okozott jogi problémát, hiszen a törvény valamennyi születendő gyermek katolikus keresztelését és nevelte­tését rendelte el. 42 ) Sok esetben a protestáns vőlegény adott reverzálist („cum reversalibus"), a sajószentpéteri és a felsőzsolcai plébános pedig pél­dául a „sponte reversales" kifejezés következetes alkalmazásával nyomaté­kosította, hogy a kötelezvény nem a pap által alkalmazott kényszer hatására született. A vegyes házaspárok száma egyébként a felekezeti megoszlás alapján nagyjából a plébániák méretével volt arányos, a mindszenti plébánia területén 1844 elején 119, Sajószentpéteren 79, Görömbölyön 49, Diósgyő­rött 16, Hámorban 10 ilyen esetet regisztráltak. A kimutatásokból egyébként 38 A házasságkötés adataira a diósgyőri plébánia területén élő vegyes házaspárok kimutatásánál bukkantunk: Pléb.ir. 1843. Matrimonia mixta, szám nélk. 39 Pesti Hírlap, 1841. 57. sz. (július 17.) 478-479. p. A tudósítás érdekessége még, hogy - bár a törvényszék elrendelte a házasság körülményeinek kinyomozását - a tudósító már tudhatta, hogy csak passiva assistentia történt, legalábbis fogalmazása (az összeesketés „ismert egyszerű­ségében" történt) erre utal. 40 MOL. R 101. 3. dob. 2. cs. 57. sz. 41 Pléb.ir. 1843. Matrimonia mixta, szám nélk. 42 Erre egyébként a központi kormányszervek is nagyon ügyeltek. Jellemző például a helytartóta­nács egy 1844. áprilisi leiratának szóhasználata, amelyben az egri érsek kérésére intézkedést sürgettek többek között egy sajókazai evangélikus özvegyasszony ügyében, aki 17 éves lányá­val saját felekezete istentiszteleteit látogatta, pedig régen elhunyt férje katolikus volt: „ezennel meghagyatik, hogy sikeresen gondoskodjanak, miszerint az érintett magzatok a katolika hit el­veiben szorgalmatosan oktattassanak, a gyermekek szülei pedig az e részben teendő bárminemű akadályoktól eltiltassanak". Pléb.ir. 1844. szám nélk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom