Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában
kitűnik, hogy a liberálisok egyik fő érve - miszerint 1791-től fél évszázadon át a papok megáldották a vegyes házasságokat - megállta a helyét, hiszen több olyan házaspár is élt a mindszenti plébánia területén, ahol az apa protestáns volt, s az 1840 előtt kötött házasságot az egyház megáldotta annak ellenére, hogy nem adott reverzálist. (A született fiúgyermekek pedig apjuk vallását követték.) Visszatérve Thassy Miklós ügyére, Pyrker érsek újabb fellépésének hatására a központi kormányszervek (helytartótanács, kancellária) július 9-én és 20-án kelt leirataikban újra keményen felszólították Borsodot, hogy hagyjon fel az Illyés és Thassy elleni eljárásokkal. 43 Sőt arra is kötelezni akarták a vármegyét, hogy a lefolytatott nyomozati és peres iratokat küldjék meg a kancelláriára, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy azok lefolytatását és befejezését lehetetlenné tegyék. Borsod augusztusi közgyűlésén (mely egyébként az egyházi birtokok szekularizációját kezdeményező „borsodi indítvány" megszületése miatt nevezetes) újra terjedelmes választ fogalmaztak a helytartótanács megkeresésére. 44 Ebben először is pontosítást szorgalmaztak, ugyanis az említett júliusi leiratokban arra is felszólították a megyét, hogy adjon magyarázatot Thassy perbe fogására. Ilyesmire azonban - ellentétben Illyéssel - nem került sor, és a vármegye tudni kívánta, ki volt a „névtelen feljelentő", aki Thassy állítólagos, és a tényeknek meg nem felelő beperlése miatt panaszt tett Budán vagy Bécsben. (Nyilvánvaló volt egyébként a kortársak előtt is, hogy a leirat Pyrker újabb közbenjárására született.) A téves információ - miszerint Illyést és Thassyt egyaránt törvényszék elé akarják állítani - egy sajtótudósításban is megjelent, 45 a hír vélhetően Pyrker túlbuzgósága miatt került a köztudatba. A terjedelmes vármegyei határozat lényegében nem tett mást, mint világos szavakkal újrafogalmazza a vármegye korábbi határozatait és azok indoklását, kiegészítve azzal, hogy a vonatkozó iratok felküldésére vonatkozó felszólítást - a vármegye autonómiájára tekintettel - nem teljesíti. A konfliktus középpontjában azonban ekkor már érezhetően egyre kevésbé az áldásmegtagadó lelkészek voltak, sokkal inkább az őket pártfogoló, irányító egri érsek került ebbe a szerepbe. A vármegye liberálisai is érzékeltették, hogy a vita mögött jóval többről van szó, mint a vegyes házasságok áldását megtagadó lelkészek ügyéről: itt már az államegyház viszonyának alapvetően eltérő értelmezése került előtérbe. A megye uralkodóhoz intézett felirata például kifogásolta, hogy az egri érsek megfogalmazása szerint Borsod megye az egri főegyházmegyében található: „kérMOL. A 39. 1841. 10.028. sz.; MOL. C 76. 1841. l.kf. 223. t. B.-A.-Z.m.Lt. IV.A. 501/e. 2872/1841. sz. Egy része közölve: FAZEKAS Cs. 2000. 233-236. p. Jelenkor, 1841. 60. sz. 0úlius28.) 239. p.
