Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)
Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában
szakadatlanul gyakorlott móddal, jelesül a katolika nő részéről megkívántató gyónásnak és megáldoztatásnak előre leendő bocsájtása mellett az áldásnak is reájuk adásával ünnepesítve és 15-öd napok alatt öszveesketni el ne mulassza, s a vallás dolgában költ királyi végzetek és országos törvények szentségét meg ne sértse". Rövid levele végén megismételte az intést és azt, hogy a 15 napos határidőn belül „adandó egyenes választ" feltétlenül elvárja. Thassynak a felszólításra adott válaszlevelét csak közvetett információkból ismerjük, egyrészt az általa Pyrker érsekhez írott június 5-i beszámolóból, 36 valamint a vármegyei törvényszék június 21-i tárgyalásának jegyzőkönyvéből. 37 A plébános állítása szerint még az intő levél kézhezvételét megelőzően Munkácsiék mégis egybekeltek, azt azonban Thassy a vármegyéhez írott beszámolójából tudatosan kihagyta, hogy az egyébként káplánja (Bellér József) által „a legnagyobb illendőséggel s maguk megelégedésével" összeadott pár esketése milyen szertartás keretében zajlott. Helyette részletesen bizonygatta az egyház eljárásának törvényességét, aprólékosan és elítélően elemezte a vármegye korábbi határozatait, továbbá Munkácsi György megjegyzését - miszerint ő reverzális adására akarta kényszeríteni - rágalmazásnak minősítette. A Palóczy elnökletével tartott törvényszéket azonban az foglalkoztatta, hogy nem tudták meg: hogyan is zajlott az ominózus házasságkötés. Az egybekelés tényét Thassy nyilván azért hangsúlyozta, hogy ezzel saját elmarasztalásáról elterelje a figyelmet, ennek ellenére Palóczyék nem ejtették az ügyet. A bizottság az illetékes szolgabíró útján szorgalmazta, hogy derítsék ki pontosan, valóban a szokott szertartásokkal és áldásadással, a templomban vagy azon kívül, reverzálissal vagy annak mellőzésével történt az esketés. (Hogy Thassy szavahihetőségét illetően éltek a gyanúperrel, mutatja, hogy még arra is szerettek volna választ kapni: „az esketés a nap melyik órájába esett, és melyben az intő levél kézhez adása".) A részletek megtudásáig a Thassy elleni törvényes intést érvényesnek tekintették, jóllehet, perbe fogásától - a bizonytalan adatokra tekintettel - egyelőre kénytelenek voltak eltekinteni. Kétségtelen, hogy Thassy Miklós saját szempontjából ügyes taktikát követett, ugyanis az alsóvárosi plébánia anyakönyvéből kiderül: az esketést valóban Beller József káplán végezte június 3-án, méghozzá a passiva assistentia alkalmazásával. Hogy a diósgyőri kerékgyártómester miért egyezett bele ilyen hamar a pár nappal korábban általa fájdalmasan panaszolt eljárásba, nem tudjuk. Bizonyára komoly nősülési szándékára tekintettel nem akarta a jogi huzavona végét megvárni, reverzálist adni viszont EFL. AN. 2621. rakt. sz. 853/1841. sz. B.-A.-Z.m.Lt. IV.A. 501/a. 139. köt. (1841) 2457. sz. Közölve: FAZEKAS Cs. 2000. 232-233. p.