Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fazekas Csaba: Egy miskolci plébános a reformkori egyházpolitikában

szedői, majd alszolgabírói tisztséget viseltek Zalában, ugyanezt a hivatalt (majd főszolgabíróságot) töltött be az 1795-ben született Thassy Károly Somogyban.

5 A családból többen léptek egyházi pályára is. 1837-ben például bizonyos Thassy Mihály Nagybátony plébánosa, felsőhevesi alesperes, az alig 26 éves Thassy József pedig tiszavárkonyi káplán volt.

6 Az országos szintű botrány 1840. augusztus 27. után robbant ki, ekkor ugyanis Pest megye közgyűlése - nem kis részben Kossuth Lajos fellépése nyomán - törvénytelennek minősítette a főpapi körleveleket, az annak engedelmeskedő (vagyis a reverzálist megtagadó vegyes vallású házaspárok részére az egyházi áldás helyett csupán passiva assistentiát „szolgáltató") papokat pedig törvényszék elé idézés és pénzbírság kilátásba helyezésével fenyegette. A későbbi egyháztörténeti irodalomban megfogalmazódik, hogy a többi vánnegye csak az ellenzéki „vezérmegye", vagyis Pest követéseként foganatosított az áldásmegtagadás miatt büntetőintézkedéseket a papokkal szemben. Borsod példája is azt mutatja, hogy az ellenzékiek attól függetlenül, részben azt megelőzően országszerte hasonló fogadtatásban részesítették a püspöki kar intézkedését. 1840 őszétől a pesti történések nyilván felgyorsították illetve határozott irányba terelték a megyék intézkedéseit, de a liberális ellenzéknek a papsággal való politikai konfliktusa hasonló természetűnek bizonyult mindenütt. Borsod vármegye közgyűlésén 1840. augusztus 18-án jelentették be, hogy „a vegyes házasságok ezután miként leendő kötése eránt a miskolci alsó parókia templomában [vagyis a mindszenti templomban! valamely kihirdetés történt", mely nem egyezik meg az 1791/26. tc.-kel, s „ezáltal a vegyes házasságok megtörténhetésének akadályok tétetnek".

7 A közgyűlés felszólította a jelen lévő Thassy Miklóst, hogy adjon tájékoztatást a történtekről, mire a plébános elmondta, hogy Pyrker László egri érsektől vett pásztorlevelet, mely a passiva assistentia gyakorlatát írja elő arra az esetre, ha a protestáns vőlegény megtagadja a reverzálist. Thassy ugyan igyekezett „innepélyes kijelentéssel" hangsúlyozni, hogy az így kötött házasságok törvényesek, a közgyűlést azonban ez távolról sem nyugtatta meg. A püspöki kar július 2-i pásztorlevelében a „viszálkodás megújítását okozható" tendenciát fedeztek fel, és kifejezték ragaszkodásukat azokhoz az alapelvekhez, amelyeket a Lajcsák-ügy kapcsán, az országgyűlés idején megfogalmaztak. A püspöki kar politikai lépését (miszerint megvárták az országgyűlés végét törvényellenes vallási intézkedésük foganatosításával) mélyen elítélték: „a 5 NAGY I. 2001. XI. köt; MOLNÁR A. (szerk.) 2000. 487. p. 6 Schematismus, 1837. 121., 141. p. 7 B.-A.-Z.m.Lt. IV.A. 50l/a. 137. köt. (1840) 2920. sz. Közölve: FAZEKAS Cs. 2000. 216-217. p.