Levéltári évköny 12-13. (Miskolc, 2005)

Fügedi Márta-Dobrossy István: „Az ingó jószágokban ékességeket szolgáló portékák". Négyesi Szepessy Zsigmond inventáriuma 1786-ból

volt külön szekér szín is. Az udvar „felszerelései" között sorolják fel a szárnyas-jószág állományt, a veteményes kert részeként pedig a méh köpűket, kaptárokat. Berente a majorsági gazdaság központja, itt laknak a zsellérek és jobbágyok, számszerint 34 ember családjával. A majorsági szántóföldek 10 darabban vannak, s összesen 214 köböl a nagyságuk. A zöldségtermő (kender) földeket is köbölben, a rétet embervágó, a szőlőt kapás, az erdőt darab egységben, mint mértékben fejezték ki. (Mivel helyenként és időszakonként is szélsőséges értékekről van szó, nem teszünk kísérletet ezek magyar holdra, vagy kataszteri holdra történő átszámítására.)

18 A berentei határban Szepessy Zsigmondnak 125 köböl zöldséges (kender) földje, 92 embervágó rétje, 150 kapás szőlője, s annyi darab erdeje volt, amelyből saját eszköz- és tűzifa szükségletét kielégíthette. A Szirma-besenyői határban 60 kapás szőlője, a szomszédos „Harnóci" pusztán 53 köböl szántóföldje, kétszer kaszálható) rétje, szőlője volt, amelyek második felesége, Fáy Borbála osztatlan tulajdonát képezték. A miskolci két szobás, cselédszobás kőházát nővérének adta gyermekei nevelése és gondviselésük ellenértékeként. A házhoz beltelek tartozott, s valójában itt őrizte a családi „vagyont" a tulajdonos. A vagyonösszeírás számunkra legfontosabb része a két lakásban fellelt ingóságok számbavétele. A berentei „udvarház" 5 szoba-konyha-kamráscselédszobás épületegyüttes volt, tornáccal, ámbitussal körbevéve. Az épülethez egy különálló nyári ebédlő csatlakozott. A kő-tégla épületet fazsindellyel fedték, ablakait kívülről zsalugáter fedte, belölről firhang (függöny) takarta. A lakatlan állapotra utal, hogy az ablaktáblák szemei sok helyen hiányoztak, a zsindelytető is javításra szorult. Sajnáljuk, hogy az összeírok nem egyes helyiségenként haladva írták össze, hol, milyen volt a berendezés és mit találtak, hanem bútorféleségenként, használati tárgycsoportonként készítettek egy tételes kimutatást, árbecslés nélkül. Annyi mindenesetre kitűnik, hogy az épület homlokzati traktusán három szoba volt egymás mellett, s mindegyikben egy-egy „bokály-kemence" biztosította a fűtést. (A néprajz ismeri a „bokályosház", a „bokály" mint cserép, díszes borosedény fogalmát. Valószínű fazekas csempeszemekből összeállított kályháról, kemencéről volt szó itt is.)

19 A szobák mellett „pipázó-ház" volt, de berendezéséből következtetve ez inkább raktárként szolgált, csakúgy mint a „gazda szobája", a „konyha" és a „cseléd ház". A ház padlása egyrészt „ótskaságok"-nak adott helyet, másrészt hasonlóan a parasztházakhoz, itt tárolták a füstölt disznóságokat (köröm, fej, orja, szalonna, háj). A kamrák egyikét nevezhetnénk „ruhás"-nak, a másikat „edényes"-nek. 18 Bogdán I. 1987. 62-83. 19 Magyar Néprajzi Lexikon 1977. I. k. 308-310.