Levéltári Évkönyv 11. (Miskolc 2002)

Porkoláb Tibor: Az írópanteon szertartásmestere (Lévay József és a laudációs műfaji hagyomány)

hét évtizedes költői pályájához."

20 (Ugyanez Voinovich Géza poétikusabb megfogalmazásában: „Ragaszkodó és hü barát volt; barátai sírján ódákkal áldozott; az irodalom sok kidőlt oszlopán az ő verse a repkény".

21

) Az irodalomnak ez a religiózus szemlélete, az irodalom halhatatlan halottaihoz való kapcsolatát alapvetően meghatározó reverencia-élmény különösen felerősödött az 1880-as és az 1890-es évektől. Túlzás nélkül állítható: „a leghosszabb életű magyar költő" életének utolsó évtizedeiben talán legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy méltó emléket állítson egykori íróbarátainak és pályatársainak. Az ő emléküket kívánta szolgálni azzal is, hogy kézirataikat megpróbálta megőrizni az utókor számára. Az Arany János-levelezés összegyűjtésén és kiadásán fáradozó Arany Lászlónak például 1882-ben átadta Arany János hozzá, Tompa Mihályhoz, valamint Szemere Miklóshoz írott leveleit.

22 Az átadás körülményeivel foglalkozó Lévay-levelek elvesztek ugyan, ám Arany László 1889. november 29-én kelt válaszleveléből kiderül, hogy az átadó feltételként szabja, hogy az átvevő ne valamiféle családi örökségként kezelje, hanem a kiadás ügyének lezárultával közgyűjteményben helyezze el a százhuszonnégy levelet: „A levelek eredetijét kivánatod szerint, majdan beadom a nemzeti múzeumnak" 23 1908-ban száznyolc darab Tompa-levéllel gazdagította a rimaszombati múzeum Tompa-szobáját. Erről így ír naplójában: „A gömörmegyei múzeum a régi gimnázium épületében még nem eléggé rendezett állapotban. Legérdekesebb része az őskori leletek. Közvetlen érdekű volna a Tompa-szoba, szintén rendezésre vár. Megígértem, hogy Tompától vett leveleimet én is ide fogom küldeni. Úgy láttam, itt lesz azoknak legalkalmasabb helye."

24 1912-ben pedig negyvennégy darab Kazinczy Gábor-levelet adományozott a sárospataki kollégiumnak.

25 Ilyen irányú szerepvállalásai messze túlmutatnak a szokványos kegyeleti kötelezettségeken. Minden bizonnyal Lévay tekinthető a Kazinczy-, az Arany-, a Tompa- és a Szemere-kultusz egyik megalapozójának. A magyar irodalom „Nestoraként" olyan kompetencia birtokában van, amely lehetővé teszi az írótisztelet intézményes tradícióinak hatékony továbbörökítését, az irodalom önreprezentációs 20 MIKLÓS Róbert, Lévay József életútja, Miskolc, 1978, 40 (Borsod-Miskolci Irodalomtörténeti füzetek, 11). 21 VOINOVICH Géza, Lévay József, Budapesti Szemle, 1918, 297. 22 Lásd: ARANY János Összes művei, XV, 456-457. 23 ARANY János Összes művei, XV, 475. 24 Szentpéteri üres fészek, II, 1908. jún. 20. MTAK Kézirattára. 25 Lévay adományozó levelét közli GULYÁS József: Kazinczy Gábor levelei Lévay Józsefhez, Irodalomtörténeti Közlemények, 1931, 335.