Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Bodnár Tamás-Sárközi Sebestyén-Szolyák Péter: A történeti Borsod megye településtopográfiája. (A Sajó völgye Alsózsolcától Sajópetriig)

A történeti Borsod megye településtopográfiája (A Sajó völgye Alsózsolcától Sajópetriig) BODNÁR TAMÁS - SÁRKÖZY SEBESTYÉN - SZOLYÁK PÉTER Bevezetés A magyar helytörténeti irodalomban a településekre vonatkozó múltbeli adatok közzétételére eddig háromféle műfaj fejlődött ki: a monográfia, a helytörténeti lexikon és a helységnévtár. A településtopográfia is a települések történetével kíván foglalkozni, és több szempontból hasznosítani kívánja a fentiekben említett műfajok sajátosságait, de azokkal mégsem azonos. Tartalma alapján a településtopográfia a helytörténeti lexikonokhoz, ezen belül a történetiföldrajzi munkákhoz áll a legközelebb, de a települések vizsgálata szempontjából inkább a régészeti topográfiák módszerét próbálja követni. Összeállításunk fő célja, hogy részben közzétett, részben még közöletlen forrásokra alapozva a teljesség igényével vegyük számba és rendszerezett formában adjuk közre egy adott területen - jelen esetben a történeti Borsod megye területén - az egykor fennállt önálló névvel bíró települések meghatározott adatait. Amíg az eddig megjelent történetiföldrajzi munkák általában valamely konkrét időszak (korszak) állapotát vizsgálták, addig jelen esetben kísérletet teszünk arra, hogy az államalapítástól egészen a török-kor végéig (a XVIII. sz. elejéig) végigvezessük a településhálózat alakulását. A településtopográfia a településeket un. komplex módszer szerint vizsgálja, vagyis a különböző tudományterületek körébe tartozó adatokat - azokat egyenrangúnak tekintve - egyaránt figyelembe kívánja venni. Vagyis a történettudomány körébe tartozó adatokon kívül a földrajziés építészeti környezet, a helynévkutatás valamint a régészeti kutatások adatait is hasznosítani kívánjuk. Ezek az adatok ugyanis a korabeli valós helyzet rekonstruálásakor általában egymást kiegészítik és erősítik. Az összeállítók annak a nemrég közzétett módszertani elvnek a gyakorlatban való megvalósítására vállalkoztak, amely a településeket nem különálló pontszerű helyeknek, hanem egymással határos mezők halmazaként értelmezi. Ezek egységes rendszert alkotva nagyobb területi egységeket (járásokat, megyéket) képeznek. A kutatás tárgya tehát nem