Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)
Kapusi Krisztián: A gyermek Ferenczi Sándor és családjának miskolci története
először filmet/' 76 Ferenczi viselkedése olyannyira nélkülözte a tudományos gőg vagy beképzeltség nyomait, hogy természetessége alkalomadtán a zsenik „furcsa" megnyilvánulásait produkálta. Kosztolányi Dezső így emlékezett: „lázas nyugtalanság volt benne, valami gyermeki kandiság, valami mohó érdeklődés.(..) Egyszer a jelenlétemben leesett a szemüvege, utána kapott s úgy beleverte az asztalba homlokát, hogy kiserkedt rajta a vér (..), rányitottam, a dolgozószobájában ült a kereveten teljesen felöltözve és mezítláb s talpait simogatta a két tenyerével. A Babinkszky reakciót próbálta ki önmagán. Mindent önmagán próbált ki, a testén vagy a lelkén, csak azután hitte el". 77 Az sem lehet véletlen, hogy a „Bizottság"-ról, 1922-ben Berlinben készült közismert fényképen egyedül Ferenczi mosolyog. Lényeges hangsúlyozni a gyermeki őszinteségét, mivel éppen a valódiság igénye sodorta őt szinte végzetszerűen a pszichoanalízishez. „Freud előtt számomra az idegorvosi hivatás rendkívül érdekes volt elsősorban az idegpályákkal való foglalkozás miatt. Ugyanakkor színészi munkát, barátságot és tudományosságot színlelő magatartást jelentett a neurotikusok százaival szemben, akiknek tüneteiből semmit sem értettünk. Szégyelltük magunkat - legalábbis én -, hogy ezért még fizettek is. (...) Ma már mentesek vagyunk attól a kínos feladattól, hogy a mindentudó orvos arckifejezésével vigaszt és segítséget ígérjünk" 78 - emlékezett Ferenczi. írásaiban gyakran hivatkozott a saját tévedéseire. Ugyanakkor „befelé" is következetes maradt és a határtalan képzelőerejével szembeni gyermeki őszintesége nagy hatást gyakorolt Freudra. Szárnyaló fantáziája és merész gondolatai miatt volt Ferenczi egyénisége annyira megragadó az első találkozásaik során. Eveken keresztül gyümölcsözött e kapcsolat a kölcsönös inspiráció szülte remekművekben, felismerésekben. Freud azonban idővel már a pszichoanalízis „védjegyére" nézve érezte veszélyesnek Ferenczi folytonos szellemi lüktetését és különösen az aktív technikával kapcsolatos elképzelését. Utóbbi szerint a terapeuta nem ragaszkodhat a megfigyelő, „neutrális" szerepkörhöz, hanem a feltárás mellett orvosolnia is kell a páciens problémáit okozó traumákat, például a gyermekkori érzelemsivár közeg hatásait gyengédséggel, gondoskodással gyógyítani. Mindebben nem zavarta, hogy módszere más, mint a klasszikus pszichoanalízisé. Irtózott a dogmáktól s nem fogadott el ta76 JONES, E. 1973. 353-353. pp. 77 KOSZTOLÁNYI D. 1933. 663-665. pp. 78 Idézi HÁRDI 1.1983. 2069.
