Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)
Richvalszki Éva: A polgári lakáskultúra jellemzői Miskolcon a XIX. század második felében
rajta, diófából és funírozással, a hátdeszkája pedig fehér jávorfa funírral azért készült így, hogy népem lássa meg, miként kell a barna vagy fehér fát különböző módon politúrozni." 27 Itt kell még megemlíteni a Wertheim szekrényt, vagyis a páncélszekrényt és a kisebb páncélkazettákat, amelyekben a pénzt és egyéb értékeket tartották. Például a Leszich testvérek ilyen „tűzmentes s betörés ellen biztos vasszekrényekért" kaptak aranyoklevelet az 1871. évi miskolci általános kiállításon. Ezek a hálószobában vagy a férfiszobában kaptak helyet. Néhány miskolci biítorcsoportot is megemlítek a teljesebb kép érdekében. Az 1904. évi miskolci iparművészeti kiállításon bemutattak különböző enteriőröket. Ez azért is jó forrásanyag, mert a bútorok főbb jellemzőin kívül, feltüntetik a tervezőt, a készítőt és több helyen a garnitúra árát is. A kiállítások egyben vásárok is voltak, ahol a legújabb divat szerinti bútorokat és egyéb tárgyakat lehetett megvenni. A hat szobaberendezés közül kettő ebédlő, az egyiket Mocsai József tervezte és készítette mahagóni fából, berakással díszítve, s 2500 koronába került, a másik König Izidor munkája, amely szilfából készült, matt politúrral, gőzölt bükkfabéléssel, vörösrézveretekkel, üveg- és tükörbetétekkel, ennek ára 1460 korona volt. Szerepelt az enteriőrök között egy világos diófából készült, tölgyfabéléssel és vörösrézveretekkel díszített hálószoba-garnitúra, melynek tervezője Pálinkás Béla, kivitelezője a miskolci Rózsa Sándor volt. Ennek 920 korona volt az ára. A negyedik enteriőr egy úriszoba berendezés volt, melyet Schmidt Miksa készített fényezett mahagóniból. A vörös rézből vert reliefekkel díszített könyvszekrénnyel együtt 1760 koronába került. Különlegességként egy szibériai farkas szőrmét is kiállítottak itt, amit a miskolci Mázán József adott kölcsön. A zöld színre pácolt, tölgyfából készített gyermekbútorokat Wigand Ede és Nagy Sándor tervezte, és a már említett Mocsai József kivitelezte. A bútorokat díszítő kézimunkák a veszprémi Nagy Sándorné, a veretek Ludvig Ede nevéhez fűződnek. Végül szerepelt még a kiállításon egy leányszoba, melynek anyaga zöldre pácolt jávorfa volt. Itt is különvált a tervező és a kivitelező személye; az előbbi Pálinkás Béla, az utóbbi Hajts Jakab volt. Itt említem meg a stafírnngot is, amiben szintén több fajta bútor szerepelt. Annyiban az előbb felsoroltaktól is eltér, hogy nem is egy helyiséghez kötődő bútorokat tartalmaz. Simon Pál szűrszabó mester Juliska leányának stafírungját mutatom be, mert az ebben szereplő bútorok kifejezet27 PFLIEGLER J. F. 1996. 76. p.