Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)
G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez
„saját tapasztalása és tudomása után a hivatalára vonatkozó részletes teendőket, tekintettel az új megyei rend kívánalmaira" 35 foglalja össze. Ez a három oldalnyi szöveg az első írásba foglalt működési szabályzata Borsod vármegye levéltárának „A levéltári hivatal kötelességei" címen. 36 A levéltári személyzetet három főben, egy levéltárnokban, egy segédben és egy rendes írnokban határozta meg. A levéltáros egy személyben volt felelős a levéltárban levő mindennemű iratokért és „drágaságokért" és őrizte a levéltár kulcsát. Ha el akarta hagyni a várost, csak az alispán vagy a főjegyző engedélyével tehette ezt. Ilyenkor a kulcsokat és a hivatalos pecsétnyomót a főjegyzőnek kellett átadnia. A levéltáros feladata: a levéltár rendbentartása, az ügydarabok osztályozása, mutatók készítése, jegyzőkönyvek letisztázása és „erős és csinos kötetbe köttetése", az írnok és segéd folyamatos munkával történő ellátása voltak. Kötelessége volt minden negyedévben részletes jelentést tenni az elvégzett munkáról az alispánnak, az év végén pedig egy összefoglalót a közgyűlésnek. Külön pontok foglalkoznak az iratkölcsönzéssel, mely mögött az iratok védelme, egyben tartásának igénye olvasható ki. Leszögezi, hogy eredeti, „legfontosabb" okmányok még a tisztikar tagjainak sem adhatók ki, magán személyeknek pedig csak a közgyűlés, vagy az alispán írásbeli engedélyével. Központi tisztviselőnek megtekintésre „az írat helyére teendő térítvény mellett" felsőbb utasítás nélkül is kiadható. E kölcsönzésekről külön könyvet kell vezetni. A peres ügyekbe való betekintést is szabályozta, amennyiben ezt csak a személyesen is ismert felperesnek, vagy meghatalmazást felmutató ügyvédnek engedélyezte. Minden más esetben a törvényszék ill. a járásbíróság írásbeli utasítását kellett felmutatni. Csupán egyetlen pontban tér ki a nem levéltári feladatokra, amelyeket „közhatározat szerint" kellett végeznie (törvénykönyvek, marhalevelek, egyéb nyomtatványok kezelése). Valószínűleg - legalábbis főbb vonalakban - így működött a levéltár, amit az is alátámaszt, hogy az ezekhez szükséges nyilvántartásokat Kún Ábrahám felfektette és rendszeresen vezette is. Pontos kimutatásunk van a levéltári megkeresésekről és megbízásokról 1873-1881 között, 1873-1880 között vezette a „levéltárból végképp elvitt tárgyak jegyzőkönyvét" (ügyvédek, törvény35 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 825. 296/1872. 36 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 825. 296/1872.
