Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez

szék, alispáni hivatal által). Ennek előlapjára később beírta, hogy „ide többé vissza nem várható iratok". Szintén ő nyitotta meg a levéltári közlekedők naplóját 1882-ben (mai kutató napló). Külön vezette a levéltári megkeresések és megbízások kimutatását 1873-tól és a központi hivatalok részére végzett kikeresések naplóját 1883-tól. Fennmaradt a könyvek, nyomtatványok leltára is, melyet szintén 1867-től Kún Ábrahám vezetett, akárcsak levéltári iktató- mutatókönyvek ebből az időből. A részletes szabályozás hiánya nehéz helyzetbe hozta a levéltárost. Valószínűleg az íratok védelmében fordult 1884-ben felterjesztéssel a belügyminisztériumhoz, amikor is hiteles, eredeti határtérképek más hatóságok részére történő kiadásának megtiltását kéri. Mivel a belügyminisztériumot nem az iratok levéltárban tartása vezényelte, elutasította a kérést. így feltételezhetően e térképek egy része kikerült eredeti őrzési helyéről. Bár a Kún Ábrahám által megfogalmazott feladatok között éppen csak meg vannak említve az ún. egyéb munkák, a gyakorlatban ezek jelentősen igénybe vették a munkaidejét. Az alispáni adminisztráció saját feladatai közül mindig áthárított néhányat az amúgy is túlterhelt levéltárosra. 1868-tól a megyei levéltárnok lett megbízva a megyei tisztikar irodai és világítási szükségleteinek kezelésével, kiosztásával is. Még a közgyűlés is elismerte, hogy ez „sok munkát és fáradtságot igénylő s az ő levéltárnoki hivatalához szorosan nem tartozó és eddig elé e fáradságáért legcsekélyebb díjazásban"

37 sem részesült. Kún Ábrahám többször is kérte a közgyűlést, hogy mentse fel ez alól a munka alól, de ezt mindig elutasították. Annyit sikerült elérnie, hogy több évi munka után 100 forint díjazásban részesült ezért. Szintén levéltárosi feladat volt a marhalevelek megrendelése és kiosztása a községek számára. Ráadásul a közgyűlés 1861-ban úgy határozott, hogy csak a megyei levéltárból vásárolt marhalevelek érvényesek az egész megyében. Ezek beszerzése, nyilvántartása és pénzügyi elszámolása jelentős problémát okozott a levéltárnokoknak. Egy 1877-ben az alispán számára összeállított jelentésben az alábbiakban vallott erről: „..kénytelen vagyok a tekintetes Alispán úr előtt őszintén kinyilatkoztatni, hogy ezek kezelése valóban nagyobb gondot és fáradtságot ad nekem, mint a levéltári teendőim, melyeket amazok miatt sokszor kénytelen vagyok mellőzni, sokszor a közönség vagy elöljáróim hátrányára. Különösen megnehezíti pedig a kezelés körüli teendőimet a nagyméltó37 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 754.1064/1870.