Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Dobrossy István: A miskolci görög-ortodox közösség XVIII-XIX. századi görög és magyar feliratú síremlékei

rálni. (Az 1831. évi kolera és az 1848-1849-es szabadságharc halottjainak száma lényegesen több.) Az idegenben történt haláleset bejegyzésére másik példa: „Anasztasziosz, Nikolaosz Koszmicki fia elhunyt Krakkóban, 1797. május 12."™ Az 1805-1815 közötti évtizedben a közösségben 158-an haltak meg, s közülük 36-ot helyeztek el a templomkertben. Az előforduló családnevek egy része új, többségük ismerős. A Velosz, a Pamperi(sz), a Pova, a Szapónci, a Dimcsa, a Paszka, a Margaritosz, az Olaszi, a Georgusszosz (Gerga), a Ruszi, a Sztabi, az Apostolovics, a Simse, a Karilla, a Povoszki, a Dona, a Dursza, a Szonte, a Sztairosz, a Pilta, a Suka, a Gyannaki, a Floru (Florosz, Flora), a Saguna és a Mukolie családok tűnnek fel, de ha neveiket összevetjük a kereskedők összeírásainak adataival, sokuk teljesen új név. Ebből az időszakból mindössze négy - egykor olvasható síremlék maradt meg. A korábbi temetőfelmérések nem említik Theodor Dimcsa leányának 1807-ben állított síremlékét.

35 Popovics Konstantin a sírkő helyét nem jelölte meg, de görög szövegét - az anyakönyvvel megegyezően - a következőképpen értelmezte: „Ezen sírban van eltemetve Demtsa Theodor Anna lánya, ki élt 23 évet és megvált az élettől 1807. június 2-án." A templom főbejáratától jobbra Anna Evretosz sírja volt. Emléktáblájának görög szövege van, amelynek magyar értelme: „Itt nyugszik Anna, Evretosz Athanáz leánya, [aki] Dimitriosz Liveris felesége, élt 24 évet, meghalt 1808. április 26." (Konstantinosz pap szerint a közös temetőben temették el, tehát síremléke onnan került mai helyére.)

36 A „közös" temetőnek érdekes értelmezésével találkozunk egy temetés kapcsán, 1808-ban. Eszerint: „Alexandrosz Kotroviszkosz, orosz nemzetiségű, pétervári származású Oroszországból, 26 éves, ortodox vallású, katona, aki a hadseregben teljesített szolgálatot, elhunyt június 7-én - a latinok számítása szerint 19-én - és eltemettetett a közös temetőben, amely a mi ortodox egyházközségünk tulajdona. 1808. június 8."

37 Ez egyértelműen utal arra, hogy a tetemvári nagy közös temető egy része, parcellája, ahová a közösség halottait temették, nem a város, hanem az egyházközség tulajdona volt. (20. századi eladásáról ezért dönthettek a jogutódok, illetve azok képviselői.) A Dona és az Olaszi családok tagjait a templom udvarára temették. Különösen így volt ez akkor, amikor a két család között rokonsági kap34 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 403. p. 35 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 414. p. 36 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 415. p. 37 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. 415. p.