Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

Gyulai Éva: A tapolcai (Borsod m.) egyházi uradalom a XVIII. században

telkes jobbágy él a faluban, az utóbbiak mind negyedtelken, amelyhez 9 hold külsőség tartozik. Az alföldi és hegyvidéki gazdálkodás különbségét mutatja, hogy Görömbölyön 26 hold szántót számítanak ekkor egy egésztelekre, míg Valkon 32 holdat. A valki negyedtelkes jobbágynak 3 kaszás rétje van, vagyis egy egész jobbágytelek tartozékának 12 kaszás rétet tartanak, ugyannyit, mint Görömbölyön. A valkiakat 1810-ben is jobbágyként írják össze (34 főt), igaz, telki állományuk ekkor is csak 9 3

4 egésztelek, vagyis mindnyájan negyedtelkesek (quartalistae), ugyanakkor 43 házas zsellér is lakik a faluban, mind a jobbágyok, mind a zsellérek évi 1 forint cenzust adnak házuk után. Tiszavalkon szintén a zsellérek szaporodása jellemzi a 18. századot, míg a telkes gazdaságok száma alig változott. A jobbágyfalvak közül Görömböly rendelkezett a nagyobb gazdasági vitalitással, 1810-ben az uradalom 27 061 forintra becsült éves jövedelméhez Görömböly 11 283 forinttal járul hozzá, ami az egész jövedelem több, mint 40%-a. A középkori alapítványi zsellérsorból kialakult Mindszent, bár nem jobbágyfalu volt, népes helységnek számított a 18. században. A település jellegét a kortársak sem tudták egyértelműen meghatározni, 1731-ben Mindszent utca nevű „különálló utca, utcányi telekállomány, utcányi birtok" (piatea seorsiva, platealis sessio, platealis possessio) státuszban említik, míg 1810-ben városrészként (vicus) említik, amelyet mindenfelől Miskolc területe határol. A 18. század első harmadában azt írják Mindszentről: semmiféle külterülete (territórium), vagyis szántója, rétje, legelője nincs... lakosai főleg kézművességgel tartják fenn. magukat.

11 Mindszenten ekkor 43 taxás telek van, ezek után évi 1 forint 30 krajcár taxát fizetnek az apátnak. 1774-ben a mindszenti taxásokat valódi házas zsellérnek tartják (pro uteris inquilinis domiciliatis) az uradalom összeírói, mivel pincécskéjükön és kis házukon kívül mással nem rendelkeznek. Az uradalom többi birtokán, birtokrészén csak az urasági alkalmazottak, esetleg zsellérek élnek. A zsellérek magas száma kiterjedt majorságot sejtet, amely azonban a birtokokon, birtokrészeken szétszórva, sokszor nehezen kezelhetőén feküdt. Allodiális szántó igen kevés volt a birtokokon, 1731-ben Tapolcán egy nyomáson 4 köblös föld, a többi elvadult bozót, 1774-ben pedig csupán egy csekély kukoricás (exiguum fagopyretum), amelyet bérbe adtak jobbágyoknak kilenced fizetése fejében. A 19. század elejére pedig teljesen megszűnik Tapolcán az allodiális szántógazdálkodás. A szomszédos Görömböly egykori majorsági földjét 1731-re már kiosztották a jobbán CONSCRIPTIO 1731. Mindszent.