Levéltári Évkönyv 10. (Miskolc, 2000)

G. Jakó Mariann: Levéltár és levéltáros a XIX. században. Adalékok Borsod vármegye levéltárának a XIX. századi történetéhez

mellett képtelen erre. így nyilatkozott 1772-ben Bük Zsigmond is, aki csak 100 körmöci arany külön jutalmazás mellett vállalta ezt el. A Helytartótanács évekig ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a levéltár rendben tartása a főjegyző dolga és nem adott engedélyt külön állás rendszeresítésére. A XVIII. század utolsó évtizedében azonban egyre több megye kényszerült segéderőt alkalmazni a levéltár rendezéséhez. Erre az első lehetőséget Mária Terézia 1769. január 30.-án kelt rendelete adta, ami megengedte, hogy a jegyzők mellé a levéltárak lajstromozására külön e célra felesketett segéderőt vegyenek fel. Ezek „registrátor" vagy „lajstromozó" néven működő tisztviselők voltak. Feladatuk az iratok lajstromozása, tartalmuk szerinti csoportosítása, külön kötegekbe ( fasciculusokba) való elhelyezése, hozzájuk vezérszavak szerinti mutatók készítése, az iratok kiadásának, visszaérkezésének nyilvántartása, őrzése volt. Az iratok tartalmának titokban tartására esküt kellett tenniük. Már a század közepén lehet találkozni az alábbi elnevezésekkel: „A Levél-Tartó" (Erdély), a „Leveles Tár őrzője", vagy ahogyan Zemplén vármegyében nevezték a „Leveles Házi Tár Gondviselője".

6 Borsod vármegyében az első lépést egy ilyen új munkakör megjelenéséhez az 1781-ben feltárt hiányosságok kivizsgálására

7 küldött királyi vizsgálóbizottság tevékenysége jelentette. Munkája végeztével a bizottság részletes utasításokkal látta el a vármegyét az íratok kezelésére vonatkozóan: hogyan vezessék a protocollumokat, hányféle protocollum legyen, hogyan különítsék el a közgyűlési és bírósági iratokat, hogy külön kiadó könyvet fektessenek fel, hogy eredeti iratot a levéltárból senkinek ne adjanak ki.

8 A bizottság a vizsgálatból azt szűrte le, és ez adja működésének jelentőségét, hogy mind Borsodban, mind az ország többi megyéjében szükséges egy állandó, a jegyzőtől elkülönített archiváriusi tisztség szervezése. A bizottság javaslata szerint e tisztviselő mindig a levéltár mellett tartózkodott volna és a Helytartótanács külön utasítással látta volna el a lajstromozásra és az iratok kezelésére vonatkozóan. Érthetetlen módon azonban a Helytartótanács nem támogatta a bizottság jelentését az új állás szervezésével kapcsolatosan. Borsod vármegyét illetően pedig csak annyiban járult hozzá a külön levéltárnok alkalmazásához, hogy az nem lehet állandó tisztviselő, hanem egy erre célra ide6 FÖGLEIN A. 1966. 34. p. 7 KLEIN G. 1935. 87-95. pp. s FÖGLEIN A. 1966. 36-37. pp.