Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)

Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)

nyokból nem csak a protestáns nemesek tiltakozásáról olvashatunk, hanem az egri püspök kifogásairól is, s sajnálhatjuk, hogy a levélfogalmazványokon pontosabb datálás nem lelhető fel.

18 Valószínű, hogy az 1725. december 3-án kelt helytartótanácsi leiratban szereplő idegen jogok védelmének nyomatékosítása az egri püspök tiltakozásának eredménye, s amilyen fontos szerepe volt az egri püspöknek a minoriták miskolci megtelepedésében, legalább olyan szerepe volt abban is, hogy a minoriták pusztán csak a templom és a rendház építésére elegendő terület birtokába jutottak, lemondva minden egyéb, a régi egyházhoz tartozó járulékos jogról és javadalomról. A vármegyei tiltakozások mellett maga a város is tiltakozott a minoriták megtelepedése ellen az 1725. szeptember 20-án tartott közgyűlésen, mely a következőképpen hangzik: „Miskolcz Várossá közönséges Gyüllésse alkalmatosságával, unanimi voto et consensu (egyező akarattal és szándékkal) elvégeztetett; Hogy ha katolikus uraimék ő kigyelmek Miksolcz város Újváros nevü utczájában levő templom helyén akármi névvel nevezendő épület tételt kivannak, avagy kívánnának most vagy következendő időben tenni, vagy tétetni; Azt akkori biró uram ő kegyelme semmiképpen meg ne engedje, sőt hogyha valamely keresztet ottan felállítani tanálnának is, azt is kigyelme kiásatván, illendő becsülettel vitesse az abbátiához."

19 Hogy a minoriták mégsem tartották ügyüket teljesen reménytelennek, mutatja Kelemen Didák 1726. január 6-án írt saját kezű levele, melyben beszámol Borsy Mihály vármegyei alispánnak arról, hogy kérelmük ügyében az országbírótól kedvező választ kapott, s hogy gr. Károlyi Sándor generális már el is kezdte hordatni a követ és más szükséges anyagokat az építkezéshez.

20 Sem a fent említett ügyről, sem az 1726-os esztendő egyéb történéseiről nincs további tudomásunk a források hiánya miatt, de azt elmondhatjuk, hogy a mmoriták megtelepedési kérelmének ügyében az 1727-es esztendő fordulatot hozott. Ügyüket ugyanis felkarolta a katolikus Borsy Mihály, Borsod vármegye alispánja, és veje, a szintén katolikus Melczer György, kik mindketten a harmadrend tagjai voltak, megnyerve gr. Erdődy Gábor Antal egri püspök támogatását is. Az ily módon patronált rend még az előbb említett 1727. esztendőben Bécsbe küldte Benkő Módeszt, a rend prokurátorát ügyük sikeresebb előmozdítására. Munkája eredményeként 1727. június 25-i keltezéssel leirat érkezett a helytartótanácstól a vármegyéhez, melyben utasítják a vármegyét, hogy felterjesztésükben adjanak választ a következő kérdőpontokra: „... mikor voltak a mondott páter minoriták a kolostor, a javadalom és az ehhez tartozó külsőségek birtokában? Kié volt mindez a török invázió előtt? Kik és milyen körülmények között birtokolták a javakat a török idők után? Most ki birtokolja azokat?"

21 18 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. nr. 199. 19 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/a. 2. köt. 22. p. 20 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. nr. 200. 21 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. nr. 201.