Levéltári Évkönyv 9. (Miskolc, 1997)
Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon és iskoláztatásuk a Ratio Educationis megjelenéséig (1729-1777)
Ezt a leiratot Borsod vármegye 1727. augusztus 8-án tartott nemesi közgyűlése elé terjesztették, ahol, miként azt a ránk maradt fogalmazványból megtudjuk, egészen egyszerű formában válaszolták meg, mondván, hogy az a bizonyos egyház mindenkor parokiális egyház volt, s hogy most pedig a reformata egyházé. 22 Mivel a felterjesztett válasszal szemben formai kifogások merültek fel, a helytartótanács 1727. szeptember l-jén kelt leiratában utasította a vármegyét, hogy ne általános választ terjesszen fel, hanem a kérdőpontokat pontról pontra dokumentumokkal alátámasztva válaszolja meg, ezzel segítve elő a vizsgálatot. 23 Erre a leiratra még 1727-ben Dőry András válaszolt meg, ami, miként azt a város 1728. október 3-án kelt felterjesztéséből tudjuk, 1727. szeptember 22-én kelt, 24 a következőképpen: „... a pontokat nehéz megválaszolni, s maguk a páter minoriták is aligha tudják oklevelekkel igazolni, hogy a mondott templom valaha is az övéké lett volna." 25 A helytartótanács végül elunta a vitát, s 1728. július 11-én kelt leiratában elrendeli, hogy amíg a vármegye az 1727. szeptember l-jén kelt leirat kérdőpontjait meg nem válaszolja, s azt felül nem vizsgálják, a vármegyei tiltakozást nem veszik figyelembe. 26 Ennek ellenére a miskolci református nemesek Dőry András vezetésével megakadályozták a minoritákat a megtelepedésben és az igényelt terület birtokba vételében. Maga a város, hogy a készülőben lévő kedvező királyi döntést megváltoztassa, 1728. október 3-án a következő határozatot és felterjesztést fogadta el a városi jegyzőkönyv tanúsága szerint: „Tett relatiot (jelentést) követségéről Szentpéteri János uram ő kegyelme, mely szerint declaralta (kifejtette) ő kegyelme, hogy mivel az Felséges Cancellariat Bécsben nem tanálta, tehát szükségképen Grétzben (!) kelletet ő kegyelmének Méltóságos Cancellárius uram eő Excellentiaja után utaznia: Az holotis Diebus 14. et 15. Sepbris (szeptember 14én és 15-én) udvarolván az felül intitulait (címzett) ur penes Credentionales Oppidi (a város hitleveleivel), s egyszersmind peniglen ugyan az becsülletes Város neve alat Memorialistis (emlékeztető levelet is) adott ő Excellentiája által Felséges Urunknak az Pater Minoriták ide való bé jövetelének megakadályoztatása és eltávoztatások iránt, mely Memorálisnak Párját (az emlékeztető levél másolatát) ő kegyelme resignálta (ellenjegyezte) az becsülletes Városnak, melyis ide aláb fog improthocolaltatni (jegyzőkönyveztem!): Offeralta (ajánlotta) penig magát kegyesen az Méltóságos Ur, hogy mihelyt az mostani Diaetalis (országgyűlési) dolgoknak mint Publicomnak (üléseknek) vége fog szakadni, legelsőbenis az becsülletes Város Instantiajat (kérvényét) fogja reassummalni (benyúj22 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. nr. 202. 23 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. nr. 203. 24 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/a. 2. köt. 117-123. p. 25 B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase. IV. nr. 204. 26 B.-A.-Z. ni. Lt. IV. A. 501/f. Mat. XXIII. Fase, IV. nr. 205.
